Kiskarácsony, nagykarácsony...

Megint Karácsony van... sajnos.

Talán hülyén fog hangzani, de úgy utálom az egészet, ahogy van.
Régen szerettem, amikor még kicsi voltam, és megvolt az igazi hangulata.

Készülődtünk az ünnepre. Még az adventi gyertyagyújtás és az éneklés is megvolt. Ma már semmi. Csak a pörgés, meg az idegeskedés.
Nyűgként gondolok erre a pár napra. Mert valóban semmi hangulata nincs. Ha kinézek az ablakon, sáros, esős tavaszi idő fogad... és kérem ma dec. 24-e van!
Ha a családomat szemlélem, még rosszabb. Csak basztatás, a kiabálás meg a feszültség megy végig. Ünnep előtt, és ünnep után is. Amikor összegyűlik a szent család, megy a bájvigyor pár óráig (de olyan szinten, hogy majd elokádom magam...), aztán meg majdnem egymás torkának mennek, meg a sok pletyka egymás háta mögött...
A bevásárlás kész katasztrófa.
Ordibálás, lebaszás és minden és mindenki szar és rossz, és drágaság van, és utálom... csak ez megy végig.

Tegnap baromi jó napom volt. Kaptam egy teljes napot, amikor mindent elfelejthettem. "Nem volt karácsony", nem volt veszekedés. És nagyon nagyon jól éreztem magam.
Aztán gyorsan vége lett, és nekem már erősen sírhatnékom támadt.

Ha jönnek az ünnepek, már előre görcsben van a gyomrom. Nem kérek semmit, csak léphetnék le erre a pár napra... annyira nem akarom. És minden évben egyre rosszabb lesz, vagy csak én tűröm egyre kevésbé.

Boldog Karácsonyt!

Minden olyan zavaros

Megint elég nagy a kavarodás...

nem tudok mit kezdeni bizonyos emberekkel. Talán jobb lett volna, ha bizonyos dolgokat másként intézek.
Sok dolgot kellett volna másként csinálnom.

De most ez a legkisebb baj. Újfajta érzéseket fedezek fel magamban, amiknek nem kéne létezniük. Rég volt már ilyen, és akkor sem volt jó. Gyűlöltem az egészet. Ebből a harcból csak én jöhetek ki rosszul. Mint akkor régen is...
Nem tudom mit tegyek. Egyrészt hülyeség az egész, másrészt örömmel kapaszkodnék ebbe az álomba. Persze semmit sem érnék el vele, csak magamat kínzom. És inkább gondolni sem akarok arra, hogy mi lenne ha ez kitudódna. Nagy égés, sok sírás és veszekedés. Tényleg úgy hülyeség, ahogy van.
Csak most jól esik ezen agyalni.
Remélem hamarosan túljutok ezen, mert nem kéne felrúgni az amúgy is zavaros kis életemet...

Mi együtt... örökké...

Ezek a szavak nagy jelentősséggel bírnak mindenki számára, aki hisz bennük. Én hiszek bennük. Megtanultam hinni.

Az élet nagyon bonyodalmas tud lenni, és lehetetlen kiszámítani hogy mi lesz másnap. Sokszor csak a pillanat fontos, és sokszor hozunk rossz döntéseket, és ilyenkor egyáltalán nem mindegy, hogy van-e ott valaki velünk, aki segít szembenézni bűneink következményével.

Még a felnőttek is követnek el hibákat, és keményen meg kell fizetni azt a bizonyos tanulópénzt. Nem mondom hogy mindent érdemes kipróbálni, de egy biztos... minden okkal történik.
Azt nem tudom hogy jelen esetben mi volt az a bizonyos ok, de az garantált, hogy történtek változások. Jók is, rosszak is.
A jónak csak örülni tudok. Habár eddig is biztos voltam ebben, de ha lehet ezt fokozni, akkor még sokkal sokkal jobb, erősebb lett! Olyan, ami sosem fog elszakadni.
Ez nagyon érzelgősen hangozhatott, de tényleg ez az igazság. És most jobban érzem magam, hogy ezt kiírhattam magamból.

Mindjárt vége lesz...

Inkább most blogolok... később már nem menne.

Az utóbbi pár nap borzalmas volt. Sosem volt még ennyire szar. És remélem hogy nem is lesz többé.
Nem voltam/voltunk erre felkészülve. Hogy minden elromlik napok alatt...
Küzdöttünk, és küzdött ő is. Még most sem akarja feladni, még mindig ragaszkodik az életéhez. Nem voltak hatalmas vágyai, csak élni szeretett volna. Most mindennek vége lesz. Borzalmasan érzem magam.
Magamat hibáztatom, és mindenki mást is.

És rohadtul nem érdekel azoknak a véleménye, akik csak oda vetik, hogy ne foglalkozzak vele... csak egy állat volt. Ennyi erővel miért érdekeljen egy ember halála?! Az meg csak egy ember volt. Marad belőlük elég.

Igazságtalanság, hogy nem történnek csodák. Velünk nem. Mindig csak másokkal. Minden jó dolog, csak másokkal történik...

Búcsúzni mindig borzalmas, de ez annyira végleges, hogy megszakad a tőle a szívem...

Rózsaszínben látom a világot XD

Feloldom a hírblokádot, kedveskéim :D    (ez annyira Aros volt XD )

Először is kezdem egy kis időjárás jelentéssel. Elvégre jobb felkészülni a legrosszabbra :)

Ma változékony időnk volt/lesz. Nálam amolyan esős NEGATÍV novemberi idő tombol. Csak a szokásos. Változékony hangulat, esős/sírós/érvágós nappalok és éjjelek. Jöjjön már a halál, unom az életet. Tudjátok semmi változás.
De a Föld óriási, és a nem is túl messzi messzi galaxis egy közeli pontján, már felkél a nap :D Az örök POZITÍV megavigyor napsugár. Aki beragyogja még a pokol legmélyebb szegletét is, és minden eltévelyedett léleknek vígaszt nyújt. Kérve, kéretlenül is.  XDD Erről eszembejut a "Cuki vagyok" nóta. Ne kérjétek hogy linkeljek. Mert csak kockákat látak :D

Na szal, akkora a fényerősség, hogy smilek potyognak az égből. Kéretik napszemcsit használni. És B6ot a hányinger ellen. Ez már kész Sugar! XD

De én ügyes vagyok, mert beadom magamnak a szurimat. Mint a cukorbeteg az inzulint :D
Mellékelek is egy képet :)

Szerintem totál aranyos :D

Tudjátok, szinten kell tartani a rossz kedvet. Nem lehetek túl boldog, mert most olyan menő a depi, hogy mindenki azt csinálja. Kérvényezni fogom a következő msnnél, hogy legyen egy külön "depis vagyok" funkció :D

Ajj megint túlpörögtek a gondolataim. De hát egyfolytában gondolkozom. Az élet nagy kérdésein, a NEGATIVITÁSON, és hasonló nyalánkságokon. A lényeg az, hogy mindig fogadd meg a BARÁTAID építő jellegű kritikáit, és hidd el hogy nekik van igazuk. Még akkor is ha nem :D És fogadd el, hogy a te életed sosem lehet elég szar. Mert mindig van szarabb (az övék pl.. de pszt!:D). Tudjátok szar a köbön XDD

Na ezzel be is fejezem a napi időjárás jelentést. Mert már tombol a hurrikán :D És már fenem a pengém, mert azt szeretném ha a karomon szántóföldnyi barázdát szántana az élet nyűgje, és a penge XD

Belőttem kicsit Adam Lambertet, ő a kedvenc buzim :D Tudom nagyon divatos, és ócska zenét játszik, de nem szeretek folyton a múlton merengeni, és nosztalgiázni a régi szép időkről :D Ez olyan nyugger szokás XD

HP Forever (L)

Végre megvannak a jegyek!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Már most menni akarok megnézni, és még két hét ;(

Totál szétcsúszva

Most megint írnom kéne ide. Pedig totál nincs kedvem.
Lehet bezárom ezt a blogot. Már totál tehernek érzem, hogy folyton írkáljak.

De igazából minek is?
Akit érdekel, hogy mivan velem - az úgyis képben van - a többieknek meg mi közük hozzám?

Egyelőre nem írok sehová, mert az nagyon erőltetett lenne. Még a sulis cuccok is.
Röhögnem kell, ha a kis fasz t.g-re gondolok... szánalmas kis pöcs. Ahogy bizonygatja az agyament szarságjait, mintha érdekelne bárkit is...
Ki lesz osztva, érik már rendesen.

Szal itt most nem lesz semmi érdekes.

Félelmek

Tudom, ide most mást kéne írni, de ezt fontosabbnak érzem.
Napok óta ezen jár az eszem.

Talán pont a sulikezdés miatt, meg a gyakszinak is vége. Elgondolkoztam, hogy mi lesz a suli után. Egyelőre szeretném elvégezni, és baromira le vagyok maradva. De ez nem "akkora gond", elvégre az egész osztály hasonló cipellőben baktat...
De mi lesz később?
Eddig csak azon bosszankodtam, hogy milyen sokba kerül majd az utazás, ha nem leszek többé diák. De mi lesz, ha munkám se lesz? Vagy lesz, de nem fizetnek eleget és/vagy be sem jelentenek.
A nyugdíjról már születésem pillanatában lemondtam. De még orvoshoz se tudok elmenni. Még gyógyszert se tudok felíratni. Ez már tényleg nevetséges.

Nem szoktam túl sokat törődni az egészségemmel, mégha kicsit hisztizek is. De most kiújult a hátfájás. Rá kellett jönnöm, hogy ez bizony nem megfázás. Sok verzió lefutott már az agyamban, de biztosat csak az orvos mondhat. Kicsit para, mert egyből a mozgássérült emberek jutnak eszembe. Talán a sulis múltam miatt.
És pont a tapasztalat mondatja velem, hogy kemény diszkriminálás a jutalma egy korlátozott embernek, mintha nem lenne elég baja amúgy is.
Nem vagyok egy atléta, de nem tudnék úgy élni, hogy nem élhetek teljes életet.
Most megint elszaladt velem a ló, és megint "képzelődöm", de elég szorongós vagyok :S

Talán akkor tudnék megnyugodni, ha valamilyen módon kapnék egy kis plussz időt a tanulásra, max szakosodnék valamilyen irányba, és közben gyakornokként egyengetném az utamat.

Hát végül mégis lett poszt, de kicsit zavaros, mint a fejemben lévő gondolatok :S

Sok eszem van. Csak pont a lényeget nem írtam le :D

Holnap jön Klau, és mindent megteszek hogy pont olyan jól érezze magát nálunk, mint én náluk :)
Igaz itt nincs Balaton, de van kis halas tó :D Tele iszappal meg náddal, oda is mehetünk pancsolni.
De az esti program már le van szervezve :) Remélem Suhanó is ott lesz XDD nélküle a Trófea sem az igazi.

Azért elég szépen beindult ez az utolsó hét. Mindenki most ér rá a talikra, ami nem baj, csak okosan kell szervezni :D A sulis cuccok még mindig nem készültek el, és a gyakszinak is vége :S Most már rá kell kapcsolnom a tanulásra, mert nem akarok pont most kibukni :S El kéne ezt végezni, aztán megpályázni a Pázmányt :) Csak legalább sikerülne :S

Holnap tuti nem lesz blog, de majd csütörtökön vagy pénteken írok megint :)

Szellemjárás

Visszatértem a vidéki száműzetésből :D Hát nem mondom, ott is zajlik az élet, mégha nem is annyira mint itt. Persze a barátok és a net hiánya kezdett az agyamra menni :S de csak túléltem.

A szellem téma sem akar lecsengeni. Eleve ott falun, mindig kicsit érdekesebb a helyzet.
Egyik este elmentünk autózni, kerestük a szellemfalut. Ez régebbi eset. Pár évvel ezelőtt történt, mikor ott voltunk, hogy elmentünk éjszaka autózni. Lekanyarodtunk egy kihalt útra, és azonnal beértünk egy faluba.
Tábla nem volt, világítás nem volt... még a házak is sötéten álldogáltak. Ami a legérdekesebb az egészben, hogy összvissz volt 6-8 ház. Mire észbekaptam már kint is voltunk. A GPS megbolondult, alig jutottunk haza...
Másnap, világosban visszamentünk, de nem találtuk meg, pedig pont arra mentünk. De semmi. És azóta sem.
Kérdezősködtünk is, de mindenki mást mond. Senki sem tud ilyen faluról.
Alapból megy ott most a balhé, és segítség pedig biztos hogy nem lesz.

De mikor haza jöttünk, itthon is meglepetés várt ránk. Egy szép nagy meglepetés.
Mi értünk először páromék házához, ahogy mi jöttünk el utoljára onnan.
Belépve, azt látjuk hogy kisebb csatatér van az étkezőben.
2 virág öngyilkos lett. De a szekrény tetejéről zuttyant a földre. Röktön azt hittük, hogy betörtek. De minden érintetlen volt. Ami a legfurcsább az egészben, hogy a virágok a talpukon álltak. Az egyik az asztal alatt volt... a szekrényen van egy kiszögellő rész, ami tele van porcelán cuccokkal, de azok mind a helyükön maradtak.. holott, le kellett volna esniük. A szobában volt a 3. hősi halott, de annak a cserepe ripityára tört.
Van némi tippem, az eset megoldására. De mindenki maga döntse el, hogy miben hisz :D

Azért hozok pár képet, csak a móka kedvéért.

Ostobaság lenne, vagy csak túlzott szeretet és reménykedés?

Még feljöttem blogolni, mielőtt holnap lépünk vidékre. Nincs túl sok kedvem menni, de itt minek maradjak? Itt se történik semmi, és ott sem fog.
Ma megint nagyon ideges voltam. Olyan törni-zúzni való kedvem volt.

Végülis most jött el a pillanat, és kész. A sok mosolygás után kell egy ilyen nap is. De ilyenkor jobb egyedül, mert nem biztos hogy csak egy szóbeli sértés lenne a legdurvább, amit tennék.
Ilyenkor érzem, hogy azért még van min változtatni... ha lehet egyáltalán. Persze vannak titkos álmaim, amik sosem fognak megvalósulni. És most nem egy kacsalábon forgó shelby mustangra gondolok, hanem egy egészen apró, de annál fontosabb dologra. Vagyis nekem fontos. Hát ez van, én már életem végéig ilyen hülye maradok. De tényleg ostobaság olyasmiben reménykedni, ami eldöntött tény? Talán tényleg jobb a harag, az kevésbé fáj. Bár így lenne :(


A jövőhét némi reményt hordoz magában. Klaum jön, és lesz miről beszélnünk asszem. De majd kitalálok pár vad dolgot, hogy ne unatkozzunk :)

Örömmel tekintek az elkövetkezendő napokra. Tisztára mint az inkvizíció.
Az éjszakák a tutik. Van egy hosszú sötét folyosó, gábor mamájának a  házában. Amin persze végig kell menni... na most ott  13. kísértet összes tagja megtalálható, na oda még tábla se kéne :D persze Jon nincs ott se...
és utána jön még a java. A szoba, ahol alszunk.. én úgy hívnám, vallási övezet...
Az egyik falon a kisjézus és a mutterja. A másikon a kisjézus nagykorában, heverészik egy sziklán. Az ajtó mellett meg egy hímzett imakönyv kép....
Nem igazán rajongok ezekért. Az első emlékem, mikor dédikémnél voltunk, és én olyan 5-6 éves lehettem. A mamám aludt az egyik ágyon, én meg vele szemben egy másikon. Vagyis aludtam volna, de elkezdtem rinyálni, mert ott is volt egy bazi nagy jézusos kép... és féltem tőle.. :S gonoszan nézett, na :D
Szerintem ez nálam már születésemkor eldőlt, mármint hogy melyik oldalhoz csatlakozom. Elvégre a köldökzsinór is a nyakamra volt tekeredve, de túléltem XD

A gonosz mindent túlél. Csak önmagát nem...

Az biztos hogy minden pénzbe kerül manapság. De mennyi az annyi? Nos ez nem mindegy.

Tegnap küldtem mailt a ouija tábla ügyében, és a válasz kicsit elijesztett a témától.
-25000... asszem  ezt most jegelem kicsit. Nem vette el a lelkesedésemet, de a fontossági sorrendben nem az első helyen szerepel. Lényeg hogy tényleg lehet kapni.
De azt el kell ismernem, hogy tábla és egyéb eszközök nélkül is elég kalandos az életem :D

Azért berakok ide egy képet a szerelmemről :)

Mit is szeretnék valójában?

Az utóbbi napokban sokat gondolkoztam az életemről. Hogy mit is szeretnék pontosan. Tulajdonképpen mindent. Sok álmom és tervem van.
Szinte nem is tudom, hogy mihez kapjak.
Túl sok minden érdekel.

Az újságírás fontos nekem. Olyan dolognak érzem, amivel nem csak az én életemen változtathatnék, hanem másokén is. De az út sokszor olyan rögös, mint a budakalászi bekötőút.

Sok szép hely van a világon, amit szeretnék látni. Régóta játszom a gondolattal, csak egyelőre nagyon megvalósíthatatlan. Jó lenne a levegőváltozás. Kicsit eltűnni innen. Összeszedném a gondolataimat.
A fotózás eddig nem érdekelt túlzottan, de baromi klassz lehet utazgatni és lefotózni mondjuk az ókori csodákat. Hmm.. nem egyszerű.
Hónapokig, évekig egyedül lenni és csak a munkára koncentrálni. Az biztos hogy teljesen új emberként térnék vissza. Érzem hogy kezdek belefáradni bizonyos harcokba. Jobban belegondolva, csak feleslegesen fárasztom magam. Olyan dolgokat akarok egyedül cipelni amihez egy nemzet is kevés. És olyan dolgokért akarok küzdeni, ami már születésekor halálra volt ítélve.

De ezt hogyan adjam elő annak az egynéhány embernek akik törődnek velem?

Az az igazság hogy két énem van. Az egyik teljesen ehez a világhoz kötődik. Újságíró akar lenni, változást akar. Szeretetteljes kapcsolatokat és megnyugvást.
De mit csináljak a másikkal? Ő menni akar. Mindent maga mögött hagyni. Mindent újrakezdeni.

Hogyan lehet ezeket összeegyeztetni?

Nem érzek szomorúságot, nem érzek haragot, örömöt, igazából semmit. A célok megvannak, csak valahogy bele kéne kezdeni a megvalósításba. Menni kell előre, és tenni a dolgom. Más lehetőség nincs.
Most az írás sem érdekel. Lenne mit folytatni. De mégis minek? Ha megnyitok pár félkész alkotást, elég beleolvasni... és máris elmegy tőled a kedvem. És ezek nem éppen az Avisra vonatkoznak...

Az életet élni kell!

"Az élet nem mindig könnyű. Ezt még egy hercegnőnek is el kell fogadnia. Mégis fájó szívvel tekintettem vissza, az otthonomra. Most mindent magam mögött hagyok. A családomat és a múltamat."

Bölcs gondolatok ezek. Egyszer jobb, máskor rosszabb. Túl vagyok egy kisebb újságírói válságon. Nem könnyű elfogadni a valóságot, de küzdeni kell.
Viszont már nem vagyok szomorú. Legalább annak vége. Már akkor sem csüggedek el teljesen, ha rossz dolgok vesznek körül. Ez mégis csak fejlődés.
Több energiám marad másokra. Csak nyitott szemmel kell járni, mert mindig vannak olyanok, akiknek kell a segítség. Ha másnem, egy mosoly.
Egyszer majdnem tettem egy hülyeséget... mert megbántottak. Visszagondolva, már nem tenném meg. Meg se fordulna a fejemben, mert nem érdemel annyit... de akkor és ott, nem találtam más kiutat. De megállítottak. Csak egy kedves mosoly volt, de az olyan őszinte, minden gúnytól mentes, hogy azonnal visszahőköltem. Talán a sors akarta úgy, talán más. De még sok dolgom van, ebben egyre biztosabb vagyok.

Ma egészen klassz napom volt. A betegség még nem gyűrt le teljesen, habár folytogat. De a műkörömnek el kellett készülnie :D Közben beszélgettünk. Jóról, rosszról. Vidámságról, szomorúságról. És sok komoly dologról. El kell fogadnunk, hogy van ami sosem fog változni, de nekünk változnunk kell, mert a világ is változik!

A kedvesem beteg. Most komolyan aggódok miatta. Nem annyira a betegség komolysága miatt, ez inkább intő jel. Alig látjuk egymást. És látástól-vakulásig dolgozik. Hétköznap, hétvégén, mindig. De még így is nehéz, és még több terhet akar magára róni, hogy nekem mindenem meglegyen, és lehetőségem legyen, egy jobb élet kialakításához. Félek. Őt féltem. Nem tudom meddig bírja ezt. Erősnek mondja magát, és annak is látszik, de ez bármikor megváltozhat. És ami tegnap történt... teljesen kiborultam. Az öcsém is vele volt, így még idegesebb lettem. Eddig sosem gondolkodtam ezen a témán. Dolgoznak, ez oké. Aggódok, ha későn jönnek haza. Nehogy valami baj legyen. De az eszembe se jutott, hogy mi van, ha olyan valakinek a házába mennek be, aki veszélyes lehet... most már ez is felkerült a listára. Már annak is örülnék, ha szakmát váltana. Inkább üljön irodában, vagy bármi... de tudom, hogy nem védhetem meg őket mindentől. Ahogy a barátaimat se védhetem meg önmaguktól, és sokszor pont az a legrosszabb, ami velük történik... a saját hülyeség.

Azért estére megint utolért, pár apró egyszerű földi öröm. Megtaláltam két nagyon keresett zenét. Szeretem a trailer zenéket, de némelyiket tényleg le kell vadászni.
Nos, örömmel jelenthetem, hogy az Avatar zenéje végre megvan! :)

Másnap másnap... másnaposan...

Szörnyen érzem magam. Szétmegy a fejem, és még aludni se tudok. Tegnap túl sokat ittam. De mentségemre legyen, hogy névnapom volt :D és jó piát kaptam ajándékba.
Nem vagyok az az alkesz, tényleg csak ritkán iszom, és utálom az ócska löttyöket.
De a Carolans és a Portói nem tartozik ezek közé XD

Öcsém jobban kiütötte magát, de neki mindegy hogy milyen, csak alkohol legyen... :V szal meg is érdemli :D
A legjobb az volt, hogy apám bejött és pofázott... én meg csak integettem neki. Ginit is szórakoztattam rendesen :D és készültek képek is... de azt inkább nem kéne nyilvánossá tenni :S vagyis ide nem kerül fel, az tuti :D

Ma du. próbálok intézkedni a körkérdésekkel kapcsolatban. Nyugodtan oda lehet jönni hozzám, és válaszolni a kérdésekre. Nem gyilkolok :D
Holnap le kéne adnom :S remélem kész lesz. A sulis dolgok meg majd elkészülnek valamikor XD
A Gininek lakás program haladóban van, vagyis nagyon remélem, mert már kezdek én is ideges lenni...

nem is írok most ide többet :D

Boldogblog :D

Na ez egy új kifejezés :D

De kell ez most ide. Habár haldoklom itthon ( de tényleg :D ), voltam ma gyakszin és baromi jó volt. Sok feladatot kaptam, ami nagy önállóságot követel, de legalább fejlődöm :)

És most boldog vagyok. Ginivel is mindent megbeszéltem. Tudom most neki se könnyű :( Sok gondja van, de amiben tudok, segítek. Remélem a lakás dolog is megoldódik :S és úgy minden más probléma is.

Vannak még furcsa gondolataim, de tényleg egyre jobb. Haladok előre, és nem akarok a múltra gondolni. Próbálom elfelejteni a haragot is. Nem ér annyit, hogy túl sokat agyaljak rajta :S
Most pont jó így.

Párom sokszor hiányzik, elvégre alig látom :S De tudom, hogy most ez az időszak van. Sajnos a kocsit nem akarja megvenni... *morcos* pedig könyörögtünk eleget :S
Viszont a közel jövőben elmegyünk piacolni :D Nézünk kabátot. Valami csini kéne. Vagy inkább használható :D

Néztem Dissectionos pólót, de aztán nagyon elakadt a dolog :S agyonbonyolítják a rendelést.
De majd legközelebb :)

Nekem most hosszú szünetem lesz. Van ez a hét, mert beteg vagyok. Lesz a következő, mert megkaptuk gyakorlati hétnek :D és lesz utána a rendes szünet is. Atom hosszú szünet.
Be kell illesztenem sok sok programot :D meg a szakdolikat, mert készülni kell arra is :S

Már most agyalok a karácsonyon, hogy ki mit kapjon :S Csibém már tudja hogy mit kap :D vagyis megmondta mit szeretne. Csak legyen is, mert akkor szétcsapok valakit a HBben... és az nem lenne jó :D
De Gininek is kell, meg Klaunak is :S na ezeket még ki kell találnom.

Szünetre visszaugorva, még el kell intéznem pár dolgot. Jön Klau (L)!!! és méltó viszonzást érdemel a nyári vendégeskedésemért :)
De még Csibémmel és Ginimmel is kell taliznom, mert hiányoznak :) (L)
Meg hogy is nézne ki, ha egy napot nem tudnék rájuk áldozni :S

Na mára asszem ennyi :) Ma még visszamegyek a dokihoz, aztán este leiszom magam :D

Öntudatra ébredés

Az utóbbi napok boldogságát megfertőzte a harag és a gyűlölet. Már vasárnap de. is ezen gondolkoztam. Nem lehet így vége. Én nem adom fel. Mi nem adjuk fel. Mert amíg csak egy igaz hitű járja ezt a földet... nektek esélyetek se lesz!
Épp az előbb olvastam az újságot, és még alig értem végére a cikknek, már könnybe lábadt a szemem. Egy aprócska élet ért véget. Értelmetlen halála, olyan patkányok "lelkén" szárad, akik csak a pénzben hisznek. És akik fillérekért a saját anyjukat is eladnák... ennyit jelent nekik a megkínzottak élete.

De most már kimondom - ELÉG VOLT! TAKARODJATOK HAZA!
Haza?! Ja igen, nektek nincs is olyan XD Már jól kiismertünk titeket. Hazug ármánykodás a módszeretek. Beférkőztök mindenhová, és fertőztök. Igyekeztek eltüntetni azokat, akik átlátnak a mocskos kis trükkjeiteken. De mindenkit nem lehet elhallgattatni... Kezdjetek el imádkozni Jáhvehoz, vagy akihez akartok, mert eljön az ítélet órája... és egyenes utatok lesz a pokolba. Ott már nem lesz se pénz, se törvény, ami megmenthetne titeket. A gyilkosok ne várjanak könyörületet.

„Ah! lágyan kél az esti szél

Milford-öböl felé;

Szüzek siralma, özvegyek

Panasza nyög belé.

Ne szülj rabot, te szűz! anya

Ne szoptass csecsemőt!...”

S int a király. S elérte még

A máglyára menőt.

( Arany János - Walesi Bárdok részlet )

Aranynak kivételesen nem volt igaza. A hatalom valóban ezt várná tőlünk. Ne szűlj gyereket, pusztulj el, takarodj innen... ez már a mi országunk...
De ez nem fog valóra válni. Még mindig akadnak jó érzésű emberek, akik nem hagyják veszni a múltat. Ez most már csak rajtunk múlik. Csak egy kis odafigyelés kell, csak egy kicsit jobban kell törődnünk egymással, és akkor dugába dől minden próbálkozásuk.

Kitartás, hit, erő, akarat!

Már csak 38 nap!!!!!!!

Nagyon lassan haladunk, de kitartunk :D Most már fél lábbal is, de kibírjuk.

Már csak alig egy hónap és jön a HP7 (első fele).

Még nem kezdtem bekattanni, csak félig :D

Ez mindig ott lesz, és ott is volt az életemben. Ezt a rajongást senki nem veheti el tőlem. Egy világ, ahol a valóság nyomora nem érhet utól. Nekem ezt jelenti a HP világa.

Boldogságosság

Nagyon jól telt a hétvégém, mármint a péntek - szombat - vasárnap!
Rég nem éreztem ilyen jól magam.

A sok eszelős hülyeség, és nevetés. Na ez kellett már nagyon.
Nem is gondoltam, hogy ilyen hamar megkedvelek egy sorozatot, és mégis XD most már kíváncsian várom, hogy mi lesz a folytatásban :D

Részletezni ezt most felesleges, mert Ginikém már megtette a blogjában :D
Nagyon köszönöm hogy van nekem, és hogy elvisel meg úgy mindent :) Tudod hogy szeretlek!!!!

Ma pedig Csibémmel találkoztam. Ezt a talit is nagyon vártam már :) Jól elszórakoztunk, miközben értékeltük a "munkákat". Ezt most azért írtam így, mert nem mindegyik érdemli ki ezt a címet XD Volt pár félelmetes... de ez mindent pénzt megér, ahogy neki is megmondtam :D

Aztán mászkálgattunk, meg dumáltunk. Ő is nagyon tud hiányozni. Nincs nap, hogy ne gondolnék rá :) De legalább neten tudunk beszélni, már ez is több mint a semmi.
Tudod... örökkön örökké (L) :)

Na és ezt még le kell írnom ide :D

Szombat este elmentünk kocsikázni. A senatorral XDDD Komolyan, előre vigyorogtam, sejtettem hogy mi lesz... de a valóságot meg sem közelítették az ábrándjaim.
Sokat kéne cicomázni a verdát, de pofás kocsi és nagyon gyors.
Mikor jöttünk haza.. és párom kicsit odahúzott neki... én meg.. áhhhhhhhhhhh
Szal, kell nekem az a kocsi. Vagy egy hasonló!!!!!!!!!!!!!

Igen, akarom!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! :D
Imádom a száguldást, mindegy hogy mi.. de gyors legyen :D

Még rágom a fülét, hogy próbálja megvenni, de nagyon ellenkezik :( ünneprontó...
de nem adtam fel :D ahogy öcsém se.

Na asszem ennyit mára :)

Lassú változás

Nem találom magamat. De ezt most inkább pozitív értelemben gondolom.
Átestem egy kisebb fazonigazításon.

A múltat így a legkönnyebb legyőzni (azért nem olyan könnyű :S), szal most újra barna a hajam, némi szőke árnyalattal :D Igen, nem őrültem meg. De ez most nagyon jól sikerült alkotás, és legközelebb még sokkal jobb lesz. Meg is kaptam a lebaszást. "Többet meg ne növeszd a hajad" - mondá a fodrászom :) És igaza van. Ez tényleg sokkal jobb.
Alig maradt hajam, és folyton vasalnom kell, de erre már szükség volt.
Aki akar látni képet, az keressen meg a facebookon XD Mert ide fel nem rakok magamról.

Erről jut eszembe... benne leszek a metropolban... a hülye fejemmel rábólintottam, és most csak reménykedhetek, hogy senki sem ismer fel :S

A mai beszélgetésre már nagyon szükségem volt. Kicsit jobb lett, és már kezd alakulni a helyzet, de lehetne könnyebb és gyorsabb is.
Kár hogy bizonyos dolgokat nem lehet törölni... vagyis nekem nem megy :S

A suli sokszor az agyamra megy. Na meg a gyakszi is. De egész jó elterelő megoldás.

Jöhetne már haza párom, de túl sokat megint nem lesz itthon. Ez szívás.
Legyen már vasárnap! Egyedül annak a napnak lesz értelme.

Az új kezdet

Elérkezett az idő, hogy mindent újra kezdjek. Kb a nulláról, és most már csak rajtam áll, hogyan alakítom a saját boldogságomat.

Már nincs bennem harag.
A fájdalom még erős, de majd az is enyhülni fog. Aztán már csak az emlékek maradnak.
Köszönöm a szeretteimnek, hogy végig mellettem álltak a legnehezebb időszakomban. Ezentúl mindent meg fogok tenni, hogy újra emelt fővel járhassak a fényben, a homályt pedig magam mögé utasítom.
Ez nem lesz könnyű menet, de már látom, hogy csak ennek van igazán értelme. Túl sok szép dologról mondtam már le.
Mostantól minden máshogy lesz.

És végezetül, egy szép idézet. Legyen ez a mottóm.

"Nemet mondani másoknak, része a felébredésnek. A felébredés része, hogy úgy éled az életedet, ahogy helyesnek találod. Értsd meg: ez nem önzés. Önzés az, amikor másoktól azt követeled, hogy úgy éljenek, ahogy te helyesnek látod"
( Anthony de Mello )

Az utolsó felvonás

Minden igaz volt. A sejtések beigazolódtak. De most jobb lett? Már magam sem tudom. Végtére is mi volt mindig a baj. Nem mások, hanem én magam.

Vagy ez is mese? Ezt most azért mondom, hogy megtartsak egy kapcsolatot?

Miért van az, hogy legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani? Sosem érthetik meg.

Dúl bennem a kettősség. Most is csak arra gondolok, hogy hihetek e másoknak. Hogy igaza van, vagy szimplán le akar koptatni. És miért tudom, hogy feladom önmagam hogy ismét legyenek barátaim. Tudom hogy ez lesz. De miért?

Mit akarok még bizonyítani? Ha nem leszek, miért hiszem hogy az nekik fáj? Csak egy kicsit akarom, hogy fájjon. Csak annyira, hogy elhihessem, hogy egyszer én is fontos voltam valakinek. Csak egy kicsit. Nem pedig egy mellőzött barát. Egy örök második.

És ezzel elkezdődik az utolsó felvonás. Nem lesz semmi gond. Nyugi lesz. Nem lesz harag. Nem lesz veszekedés. Nem lesznek elvarratlan szálak. Véghezviszem, amit elterveztem. Egyszer az életben erős leszek. Csak addig legyen erőm kitartani.

Csak annyit szeretnék kérni, hogy megértsenek. Csak egy kicsit. Hogy megértsék, mennyire szeretem őket. Hogy nincs bennem harag. Csupán félelem, és kétely.

Boldog Születésnapot!

Megint eltelt egy év. Ismét öregebb lettem.
De azért annyira mégsem, amennyire szeretnék. Furcsa, de én jobban várom a dolgok végét, mint hogy kiélvezném a helyzetet.

Furcsa mód egész jól telt a tegnapi nap. Nem is gondoltam, hogy valóban boldog leszek. De pár órára az voltam.
Persze gyorsan visszazökkentem a régi kerékvágásba.

Az új blogommal nem haladok olyan jól, mint ahogy szeretném. Pedig nagy terveim vannak vele. Ez is csak most tudatosult bennem. A történet végét már tudtam. A sajátomét is. Miért ne lehetne ugyanaz a kettő. Vonjuk csak össze. Ennek így kell lennie. Számomra nincs más út...

A vasárnap esti veszekedés anyámmal, rádöbbentett hogy hiába is küzdök. Megint csak áltattam magam. Aztán még aznap, egy hozzám nagyon közel álló személy is bizonyított...
Ő sem vesz komolyan. Ahogy senki sem.
Engem sose becsültek túl sokra. Mindig is előre borítékolhattam a bizonyítványomat, és nem csak az iskolában...

Most ezek után, kinek van még kedve küzdeni? De komolyan?!
Hát ezek lennének az én szülinapos derűs gondolataim...

Boldog Születésnapot!

-

Eredetileg nem ide akartam blogolni, hanem a másik blogba.. de így alakult.
Vannak olyan napjaim, amikor a maradék józan eszem is továbbáll. De hát mit lehet tenni?


Tudjátok, tipikus alap szitu.
Meglátjátok őt. Az álompasit. És csak vágyakoztok utána. Ilyen olyan indokokkal, de lehetetlen hogy találkozzatok vele. De tényleg az?


Egyfolytában ezt látom a különböző blogokon. Sírnak az elérhetetlen imádottjuk után. Akivel sosem lehetnek egy légtérben. Nyílván vannak helyzetek, amikor ez valóban lehetetlen.. de ha csak annyi az indok, hogy másik országban lakik akkor még semmi sincs veszve. Ha nem most, akkor majd később. Lényeg hogy ne adjátok fel, és ne nyivákoljatok feleslegesen.

Én se adtam fel. Pedig nekem némileg korlátoltabb a dolog.


Az én fehér lovas szőke hercegem, évek óta halott.. pechemre csak a halála után "ismertem meg". Én már egész biztosan nem fogok vele találkozni, vagy a hangját hallani.. élőben.

Na látjátok, ez az igazi szívás.
Ha ezt végiggondoljátok, már nem olyan tragikus a helyzetetek.


De azért én sem adom fel végleg a reményt :D
Azt tudom hova került, csak mennem kell utána. Könnyítésként, az instrukciókat már megadta.

Csak még gyűjtöm az útravalót.. Az én metal hercegem (L)

A kívülállók

Megint nem tudok aludni. Már az sem kapcsol ki. Csak fekszem a sötétben, és nézek ki a fejemből.
A fejem.. na igen, az megint fáj. Már szinte minden nap fáj. Az lenne a furcsa, ha nem fájna. Nem tudom hogy ez testi vagy lelki eredetű. Lényeg hogy van. Ez még azt jelenti hogy élek.
Legalább a fájdalom is emlékeztet valamire.

Olyan hihetetlen, hogy percek alatt dől össze a boldogság. Már a legapróbb dolog is felbassza az agyamat. Nekem egy ingerek nélküli világban kéne élnem. Egy elzárt helyen.

A Mechanikus narancs című film jut eszembe erről. Az egy igazán beteg film. Kicsit értelmetlennek tűnhet elsőre, de bőven van jelentése. Abból is csak az jön le, hogy az ember egy igazi állat, a kapcsolatoknak nincs jelentőssége és van amin nem lehet változtatni. A kínzás sem megoldás, ezt saját bőrömön tapasztalom minden egyes nap.

Annyira nem is értem, hogy miért írom ezt le. Érdekel ez valakit? De úgy igazán? Ugye senki se érti, hogy mire gondolok?
Talán jobb is.
Már annyira unalmas a sok "jó tanács". - Menj orvoshoz, változz meg, stb stb.. - mert ez így megy, ugye? Azt is szeretem, amikor a megoldás abból áll, hogy nem vesszük észre a problémát, vagy csak eltűnünk..
Igen, ez tényleg sokkal könnyebb, mint folyton a siránkozást hallgatni.

Idáig egy blogot találtam, ahol a csajszi leírta ezeket a dolgokat. Ő igazi rokonlélek. Mikor a bejegyzéseket olvastam, teljesen magamra ismertem. Talán önzőség éljenezni. De legalább nem vagyok egyedül. Ez valamilyen szinten bátorít.

Hányan vagyunk még, szerte a világban? Mi, akik csendben szenvedünk. Akik akkor is mosolygunk, amikor ordítani szeretnénk. Mi, akiket a legjobb barátjuk és a családjuk sem ismer igazán.
Mi vagyunk a társadalom számkivetettjei.

Az is roppant mókás, amikor valaki benyögi: - én jól ismerlek - ohh tényleg? mert szerintem nem.. már én sem tudom hogy ki vagyok, hogy mi maradt meg belőlem. Már arra sem emlékszem hogy milyen voltam régen. És akkor megkapom.. engem jól kiismertek.. hát kössz!

"Próbálok beszélgetni veled, de te fáradt vagy, aludjunk, majd holnap beszélgetünk! Holnap viszont újabb feladatok vannak, újabb munkanap, vacsorák, alszunk és másnap beszélgetünk. Ebből áll az életem: várom azt a napot, amikor újra mellettem leszel, egészen addig, amíg bele nem fáradok, és többé nem kérek semmit, teremtek magamnak egy világot, ahova elbújhatok, amikor szükségem van rá: nem túlságosan távol, nehogy úgy tűnjön, mintha független életem volna, de nem is túlságosan közel, nehogy úgy tűnjön, mintha be akarnék törni a te univerzumodba." - Paulo Coelho -

"A magányra nem az ellenségei ítélik az embert, hanem a barátai" - Milan Kundera -

"Egyedül. Igen, ez a kulcsszó, nincs is még ilyen szörnyű szó. A gyilkosság meg sem közelíti, a pokol pedig csak szegényes szinonímája"

"A blog a legnagyobb nyílvánosság előtt gyakorolt magány" - Balla D. Károly -

Egyedül?

Vegyes érzelmekkel indultam ma suliba. Aztán amikor oda értem, minden nagyon jó lett. Azonnal tudtam hogy ez hiányzott. Hogy ott lehessek köztük. Persze elég nagy a para a gyakorlat meg a vizsgák miatt, de mégis sokkal jobb mint itthon.

Nem azzal megy el az egész napom, hogy hallgatom a hazugságokat, és kesergek a valóság keserű piruláján.
Ott erre nincs idő. Van viszont nevetés, és alapvetően jól elmegy az idő.

Aztán haza jövök, és minden visszatér a valóságba. Ahol nincs más, csak hazugság és veszekedés.

Ha tehetném eltűnnék, és mindenkit magam mögött hagynék. Nem hiszem hogy bárkinek is feltűnne valami. Eddig sem úgy viselkedtek. Najó, azért van 2 ember, akiknek hiányoznék. De senki másnak.

Az életem majdnem nyitott könyv a blog miatt. De még így sem vesznek észre. Nem kérek sajnálatot, meg mézesmázos ígéreteket. Semmi sem lesz valóság. Hazudni könnyebb, mint betartani egy ígéretet.

Szar dolog hogy nem tudom kire számíthatok. Bizonytalanságban élek. A barátaim is hol vannak, de leginkább nincsenek. Aztán szökőévente egyszer észreveszik hogy valami nem oké. Legalább szenvednének kicsit ők is. De ők sosem fognak. Még csak át sem érzik.

Túl sok érzekem kavarog bennem, fele se kéne. Nekem lenne a legkönnyebb, szépen csendben, egyedül..

Mikor leszek igazán önmagam?

A tegnapi nap nagyon jó volt. Jól éreztem magam, mert nem kellett olyan igazán önmagamnak lennem. A boldogság már annyira idegen tőlem, hogy azt az énemet nem is ismerem.

De most megint minden rendben van. Most tudom ki vagyok. Kérdés hogy ezzel mire jutok. Mert énem ezen részét vagy utálják, vagy semmibe veszik. Én viszont már csak így tudok élni.
Este is sokat gondolkoztam. Megint arra jutottam hogy nem maradt hitem. Mármint megint csak nézek ki a fejemből, és nem tudok hinni senkinek sem.

Megint minden szétesett. Örülök a sulinak, ott legalább nem kell folyton ezen agyalnom.
Hiába bizonygatom hogy egyszer meg fogok változni.. ez nem igaz. Örökre az maradok, aki vagyok.

Mindegy mit kezdek kívülről magammal, vagy a viselkedésemmel. A lelkem sebzett marad. Szeretném magam mögött hagyni az érzéseimet, és mint egy gép.. csak menni előre, gondolatok és érzések nélkül.

És ez lesz, lassan semmi sem marad. Csak a testem él, minden más üres..

Hol van az otthonom?

Nem gondoltam hogy ilyen hamar írni fogok. De jobb ez így.

Az elmúlt pár nap nagyon tragikus volt. A család sosem egyszerű téma. A konfliktus már meg volt, de nem gondoltam hogy ennyire elfajul.

Most megint itthon vagyok/vagyunk.

De itt se érzem jól magam. Már nem érzem hogy ez lenne az otthonom. Csak vándorlok egyik helyről a másikra.

Azzal bíztatom magam, hogyha meg lesz a saját lakás, minden jobb lesz. De tényleg úgy lesz? Lehet hogy ez is csak álom?

Tegnap jól megfogalmaztam amit érzek.

Olyan vagyok mint egy földönkívüli, akit ide száműztek.

Küzdök minden pillanatban, és tényleg vannak dolgok amik lekötnek. De ez sem elég. A legnagyobb igazság az, hogy igazából semmi sem érdekel.

Mintha a távolból figyelném a világ dolgait. Nem tudok közel kerülni az emberekhez.

Nem arról van szó, hogy nem akarom megérteni őket vagy nem figyelek oda rájuk, csak egyszerűen annyira távoliak.. hogy semmit sem értek.

Van előttem egy képzeletbeli fekete fátyol, ami semmit sem enged át.

Hiába süt a nap, nem érzem azt az éltető erőt, amit sugároz felénk.

Hiába beszélnek hozzám a barátok, nem értem hogy mit akarnak tőlem. Nem merek válaszolni.

Elbújok a fekete fátyol mögött..

Igen tetszett, de lehetett volna jobb is..

Ma sikerült elolvasnom a Démonsorozat utolsó könyvét.
Hát most mit mondjak? Nem azt kaptam, amit vártam..

Nos ezzel bele is kezdek egy újabb bejegyzésbe.

Az utóbbi időben kissé belefásultam a dolgokba. Nem tudom hol és mikor kezdőtött el, de most határozottan van.

Miből is áll ez?

Kb nem tudok mit kezdeni magammal. Tipikus vagyok, létezem, de minek?!

Sorban cserbenhagynak a nagy kedvencek. Se zene, se film, se koncert, se könyv..

Meghallgatom, elolvasom, megnézem.. és hát igen.. nem volt rossz, de mégsem az igazi. Lehetett volna jobb is. És ettől olyan rossz szájíze lesz az embernek :S

Lehet hogy máskor, "békésebb" időkben nekem is máshogy hatna a dolog. De nem most.

Oké, azt el kell ismernem, hogy a múlt szombat remekül sikeredett. Ezer hála érte Csibémnek!!! (L) :)
De ez ritka kivétel sajnos :S

Most a suli is olyan átlagos, meg a firkálmányaim is. Na ez kurvára bosszant. Nem tudok elég jót alkotni. Ilyenkor az önbizalmam is elszáll. Remélem hamarosan lesz némi változás, vagy mehetek utcát söpörni.

"Az ígérgetés olyan unalmas
A próbálkozás túl szánalmas
Tedd vagy ne tedd, a mesében
is ez állt régen, és én elhittem"
( Depresszió - Én elhittem )

Alexis (†)

Nem találom a szavakat. Most nincs kedvem sértegetős, gúnyolódós bejegyzést ide firkantani.

Borzalmas dolog történt.

Ma de. meghalt a cicám :(

A kedves szomszéd kúrva megmérgezte.. Remélem megrohad ott ahol van..

Nem volt csodamacska, nem tudott mutatványokat, gyakran le se szarta ha hívtam, de nagyon szerettem őt. Igazi egyéniség volt. Sokszor úgy viselkedett mint egy igazi nő. Máskor meg csak egy játékos kis kölyök volt.

Sosem felejtem el az érkezését. Halálra volt rémülve, de még akkor is meg volt a tartása. Nem volt bizalmaskodó típus. Kicsit a régi cicámra emlékeztett, aki már szintén nincs köztünk.

Emléked örökké a szívünkben él..

Gyűlölet..

Gondoltam megint írkálok kicsit..
Jó kis címet találtam ki, nem?

Kinek mit jelent ez?

Nekem túl sok mindent jelent.. már be sem tudom lőni hogy pontosan mit gyűlölök.
Talán mindent. Ezt az egész rohadt világot.

Anyám tegnap nekiált magyarázni.. hogy már az öcsém is kezdi.
Ő is tele van agresszióval, gyűlölettel. Mindenkit utál, legszívesebben nekimenne az utcán nevetgélő embereknek.. és hogy ez milyen tűrhetetlen, mert tőlem tanulja..

bla bla bla..

nézzük egy kicsit más szempontból is..

Nyugodtan sétál az ember az utcán, és kiröhögik.. csak úgy.. beszólnak neki, bemutatnak, röhögnek rajta, fenyegetik, megakarják félemlíteni..
Legtöbbször szaros kis utcakölykök. Múltkor megállították a bolt előtt, hogy adjon cigit.. mert ha nem, megverik.. két kis szarcsimbók. A velük lévő két kezdőprosti meg csak adta alájuk a lovat, mondván "üssétek a rohadt buzit"
Történt ez fényes nappal, egy bolt előtt, egy viszonylag normális környéken.
Éjszaka persze nem kérdés, hogy kik uralják a terepet erre felé..

Nos, a folytonos megaláztatás után ki hogyan reagálna?
Tűrjünk tovább? Vagy merjünk visszaszólni.. netán ütni?!

Mi lehet a megoldás?
Az még senkinek sem jutott eszébe, hogy az iskolai és egyéb fiatalok által egymáson elkövett erőszak egyszer visszaüt? Mert egyszer mindenkinél betelik a pohár, és ha a türőképességnek vége, már mindegy hogy ki kapja az első pofont, vagy éppen golyót..

De tovább megyek..
Más féle gyűlölet is van a világon.
Sőt, talán más nincs is. Csak gyűlölet.

Én gyűlölök bizonyos népcsoportokat is. Ezen nem fogok változtatni soha. Gyűlölöm a nyáladzó embereket, akik szinte már vallásos fanatizmussal követnek 1-1 stílust, fajt, divatot.
Most jönne az a rész, hogy velem van a gond.. de nem érdekel! Már nem érdekel más hülye kis nyomora. Van itt is elég.

Amíg mi emberek továbbra is átnézünk a másikon, amíg továbbra is eltapossuk, átverjük, kiröhögjük, kihasználjuk a másikat.. addig a gyűlölet mindig teret fog nyerni.

És fölösleges lenne tagadni, hogy ez nem így van. Nézzen mindenki magába, tegye a szívére a kezét és úgy mondja hogy nem kívánta még sosem más halálát. Akit épp "gyűlölt"...

De mi van azokkal, akik már nem éreznek mást?

csak gyűlöletet?!

I love download

Gondolom most mindenki azt várja hogy a Rammról vartyogjak valamit.. na az az amire még várnotok kell XD

Most más témám van

Valami felkúrta az agyamat egyik nap, és azóta is ezen agyalok.

Inkább idézem:

"A letöltés megölte a zenét, megölte a minőséget, és ma már nem lehet úgy felépíteni egy bandát, mint régen."

"A zene nincs ingyen. Sok gyerek nem fogja ezt fel - még a saját lányommal sem tudtam megértetni! - Nem érzik hogy mi egy lemezt megcsinálni is munka. Több száz munkaóra eredménye nem lehet ingyenes a hallgatónak."

Na itt az idézet vége. Ezt a baromi okos szösszenetet Ricsi Kruspe ( Ramm gitárosa ) osztotta meg a nagyvilággal.

Hát tudod mit Ricsi?! Bekaphatod..

Sajnos a 21. században még a saját lányod is röhög rajtad.. "a vén fasz és a béna elképzelései" ( ezt valaki fordítsa már le németre XD )

Majd akkor oszd az észt édesem, ha ti meg basztok beilleszteni a sűrű progiba egy kurva dedikálást...


Amíg ezt megfontolod, addig is bátran pötyögjétek a gúgliba a downloadot. Adjunk a szerzői jogokra :) Nem kell félteni őket, a németeknék elég jó a nyuggerek fizuja XD

És végül....


Köszönjük Ricskó hogy megint megmondtad a frankót XD Tanultunk belőle.. és köszi hogy felvehettük a koncit.. ígérem nem terjesztjük.. annyira :D


ui: én azért többnyire megveszem a cdket, de egy Ricsi szívatást sosem hagynék ki, főleg mikor ennyire agymenésem van XD

Az árnyék

Ma Valentin nap van. Boldog Valentin napot mindenkinek, aki megtartja.

Na de ugorjunk tovább..

megint nem lesz egy vidám bejegyzés :( Pedig annyira unom már, hogy a nyomorommal terhelem a világhálót.

De nem megy..

Először is egy idézet:

"Egyedül. Igen, ez a kulcsszó, nincs is még ilyen szörnyű szó. A gyilkosság meg sem közelíti; a pokol pedig csak szegényes szinonimája..."

Egész eddigi életemben küzdöttem a magány ellen. Mindig arra törekedtem, hogy legyenek körülöttem emberek. Az sem érdekelt hogy egy hazugságban élek, csak ne legyek egyedül.

Mert még a hazug, időleges "barát" is jobb, mint a semmi.

De aztán megváltoztak a dolgok. Belül mindig is éreztem, hogy ez nem helyes.. ez így nem jó. De csak most érkezett el az a pillanat, mikor kimondhatom:

Elég! Nincs nekem ehez kedvem..

Mehetnek a fenébe. Egyedül is sokkal jobb, mint ezekkel.

Magamnak nem kell hazudni, nem kell megjátszanom semmit se.

Nem segít se kérés, se könyörgés.. nincs már miért reménykedni!

Ők csak visszahúznak.. Mindenki, aki körülvesz..

Egyedül erős vagyok, nem kell féltenem senkit. Csak magammal kell törődnöm ezentúl.. Így lesz a legjobb.

Marad tehát az álca.. a jól bevált módszer.

Egyszer talán kiléphetek az árnyékból.. vagy én magam vagyok az árnyék? Egy elképzelt élet, gyenge kis árnyéka...?

Kezdet és vég..

Véget ért valami, és kezdődik valami új..

Ezzel kezdenék bele az új bejegyzésbe.

Ma van az év első napja. Legyen ez mindennek a kezdete.

Csak akkor léphetek tovább, ha a múltat lezárom. Túl sokat töprengtem és szenvedtem olyan dolgok miatt, amin nem lehet változtatni.

Nem fogok most ide többet írni, jönnek majd jobb pillanatok, amiket érdemes lesz hosszabban taglalni.. de ez most nem az!

Boldog Új Évet!

És végezetül:

"Nem szabad utána nézni annak, aki elmegy. Az időnek, az életnek, az embereknek. Nem szabad. Elmennek úgyis, ha eljött az idő. És az ember egyedül marad."