Megint elég nagy a kavarodás...
nem tudok mit kezdeni bizonyos emberekkel. Talán jobb lett volna, ha bizonyos dolgokat másként intézek.
Sok dolgot kellett volna másként csinálnom.
De most ez a legkisebb baj. Újfajta érzéseket fedezek fel magamban, amiknek nem kéne létezniük. Rég volt már ilyen, és akkor sem volt jó. Gyűlöltem az egészet. Ebből a harcból csak én jöhetek ki rosszul. Mint akkor régen is...
Nem tudom mit tegyek. Egyrészt hülyeség az egész, másrészt örömmel kapaszkodnék ebbe az álomba. Persze semmit sem érnék el vele, csak magamat kínzom. És inkább gondolni sem akarok arra, hogy mi lenne ha ez kitudódna. Nagy égés, sok sírás és veszekedés. Tényleg úgy hülyeség, ahogy van.
Csak most jól esik ezen agyalni.
Remélem hamarosan túljutok ezen, mert nem kéne felrúgni az amúgy is zavaros kis életemet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése