Talán hülyén fog hangzani, de úgy utálom az egészet, ahogy van.
Régen szerettem, amikor még kicsi voltam, és megvolt az igazi hangulata.
Készülődtünk az ünnepre. Még az adventi gyertyagyújtás és az éneklés is megvolt. Ma már semmi. Csak a pörgés, meg az idegeskedés.
Nyűgként gondolok erre a pár napra. Mert valóban semmi hangulata nincs. Ha kinézek az ablakon, sáros, esős tavaszi idő fogad... és kérem ma dec. 24-e van!
Ha a családomat szemlélem, még rosszabb. Csak basztatás, a kiabálás meg a feszültség megy végig. Ünnep előtt, és ünnep után is. Amikor összegyűlik a szent család, megy a bájvigyor pár óráig (de olyan szinten, hogy majd elokádom magam...), aztán meg majdnem egymás torkának mennek, meg a sok pletyka egymás háta mögött...
A bevásárlás kész katasztrófa.
Ordibálás, lebaszás és minden és mindenki szar és rossz, és drágaság van, és utálom... csak ez megy végig.
Tegnap baromi jó napom volt. Kaptam egy teljes napot, amikor mindent elfelejthettem. "Nem volt karácsony", nem volt veszekedés. És nagyon nagyon jól éreztem magam.
Aztán gyorsan vége lett, és nekem már erősen sírhatnékom támadt.
Ha jönnek az ünnepek, már előre görcsben van a gyomrom. Nem kérek semmit, csak léphetnék le erre a pár napra... annyira nem akarom. És minden évben egyre rosszabb lesz, vagy csak én tűröm egyre kevésbé.
Boldog Karácsonyt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése