Tudom, ide most mást kéne írni, de ezt fontosabbnak érzem.
Napok óta ezen jár az eszem.
Talán pont a sulikezdés miatt, meg a gyakszinak is vége. Elgondolkoztam, hogy mi lesz a suli után. Egyelőre szeretném elvégezni, és baromira le vagyok maradva. De ez nem "akkora gond", elvégre az egész osztály hasonló cipellőben baktat...
De mi lesz később?
Eddig csak azon bosszankodtam, hogy milyen sokba kerül majd az utazás, ha nem leszek többé diák. De mi lesz, ha munkám se lesz? Vagy lesz, de nem fizetnek eleget és/vagy be sem jelentenek.
A nyugdíjról már születésem pillanatában lemondtam. De még orvoshoz se tudok elmenni. Még gyógyszert se tudok felíratni. Ez már tényleg nevetséges.
Nem szoktam túl sokat törődni az egészségemmel, mégha kicsit hisztizek is. De most kiújult a hátfájás. Rá kellett jönnöm, hogy ez bizony nem megfázás. Sok verzió lefutott már az agyamban, de biztosat csak az orvos mondhat. Kicsit para, mert egyből a mozgássérült emberek jutnak eszembe. Talán a sulis múltam miatt.
És pont a tapasztalat mondatja velem, hogy kemény diszkriminálás a jutalma egy korlátozott embernek, mintha nem lenne elég baja amúgy is.
Nem vagyok egy atléta, de nem tudnék úgy élni, hogy nem élhetek teljes életet.
Most megint elszaladt velem a ló, és megint "képzelődöm", de elég szorongós vagyok :S
Talán akkor tudnék megnyugodni, ha valamilyen módon kapnék egy kis plussz időt a tanulásra, max szakosodnék valamilyen irányba, és közben gyakornokként egyengetném az utamat.
Hát végül mégis lett poszt, de kicsit zavaros, mint a fejemben lévő gondolatok :S
szia.
VálaszTörléssajnos igen,ez mostanában az egyik nagy probléma. max. kapcsolatokkal vagy gazdag szülővel nyerhetsz el egy álláspályázatot is. amit multkor mutattál nekem blogot is.. ha már nem vagy szimpi vagy a ruhád nekik " túl szakadt,olcsó " , akkor megtehetik,hogy nem vesznek fel,vagy felvesznek, de packáznak veled.
az önérzeted segíthet ilyenkor át a nehezén, és hogy nem hagyod magad! igenis : újságíró leszel! a többi kis mellékes meló, amit elvállalsz, azok már csak ilyen kis lépcsőfokok, bár igazán annak sem nevezném őket.. 50-60ezer ft sajnos nem nagy pénz, de én azt mondom,hogy az is több,mint a semmi.
még gyakornokként is tudsz 1-2 jó kapcsolatra szert tenni, max később a véleményüket kikérni, v ajánlást kérni tőlük,h ők meg voltak elégedve veled. én hiszek az ilyenekben. maradj a főnökkel köszönőviszonyban, lássa, hogy te tényleg dolgozni akarsz később is ebben. ahogy mondtad,hogy valakinek csak a papír kell róla, hogy bejárt a gyakszira.. max ajánld fel a segítséged,hogy később is,akár pénz nélkül v min. összegért besegítesz. ki tudja még mit hoz a jövő..
egészségeddel kapcsolatban meg, csak azt tudom mondani,hogyha szeretnéd szívesen elmegyek veled dokihoz, ott leszek veled és fogom a kezed. nem vagy és nem leszel egyedül! őszintén remélem, hogy nem nagy a baj, de jobb megelőzni,hogy rosszabbul ne legyél!
nagyonszeretlek,alig várom,hogy ma is lássalak! gini