2010. október 25., hétfő

Az életet élni kell!

"Az élet nem mindig könnyű. Ezt még egy hercegnőnek is el kell fogadnia. Mégis fájó szívvel tekintettem vissza, az otthonomra. Most mindent magam mögött hagyok. A családomat és a múltamat."

Bölcs gondolatok ezek. Egyszer jobb, máskor rosszabb. Túl vagyok egy kisebb újságírói válságon. Nem könnyű elfogadni a valóságot, de küzdeni kell.
Viszont már nem vagyok szomorú. Legalább annak vége. Már akkor sem csüggedek el teljesen, ha rossz dolgok vesznek körül. Ez mégis csak fejlődés.
Több energiám marad másokra. Csak nyitott szemmel kell járni, mert mindig vannak olyanok, akiknek kell a segítség. Ha másnem, egy mosoly.
Egyszer majdnem tettem egy hülyeséget... mert megbántottak. Visszagondolva, már nem tenném meg. Meg se fordulna a fejemben, mert nem érdemel annyit... de akkor és ott, nem találtam más kiutat. De megállítottak. Csak egy kedves mosoly volt, de az olyan őszinte, minden gúnytól mentes, hogy azonnal visszahőköltem. Talán a sors akarta úgy, talán más. De még sok dolgom van, ebben egyre biztosabb vagyok.

Ma egészen klassz napom volt. A betegség még nem gyűrt le teljesen, habár folytogat. De a műkörömnek el kellett készülnie :D Közben beszélgettünk. Jóról, rosszról. Vidámságról, szomorúságról. És sok komoly dologról. El kell fogadnunk, hogy van ami sosem fog változni, de nekünk változnunk kell, mert a világ is változik!

A kedvesem beteg. Most komolyan aggódok miatta. Nem annyira a betegség komolysága miatt, ez inkább intő jel. Alig látjuk egymást. És látástól-vakulásig dolgozik. Hétköznap, hétvégén, mindig. De még így is nehéz, és még több terhet akar magára róni, hogy nekem mindenem meglegyen, és lehetőségem legyen, egy jobb élet kialakításához. Félek. Őt féltem. Nem tudom meddig bírja ezt. Erősnek mondja magát, és annak is látszik, de ez bármikor megváltozhat. És ami tegnap történt... teljesen kiborultam. Az öcsém is vele volt, így még idegesebb lettem. Eddig sosem gondolkodtam ezen a témán. Dolgoznak, ez oké. Aggódok, ha későn jönnek haza. Nehogy valami baj legyen. De az eszembe se jutott, hogy mi van, ha olyan valakinek a házába mennek be, aki veszélyes lehet... most már ez is felkerült a listára. Már annak is örülnék, ha szakmát váltana. Inkább üljön irodában, vagy bármi... de tudom, hogy nem védhetem meg őket mindentől. Ahogy a barátaimat se védhetem meg önmaguktól, és sokszor pont az a legrosszabb, ami velük történik... a saját hülyeség.

Azért estére megint utolért, pár apró egyszerű földi öröm. Megtaláltam két nagyon keresett zenét. Szeretem a trailer zenéket, de némelyiket tényleg le kell vadászni.
Nos, örömmel jelenthetem, hogy az Avatar zenéje végre megvan! :)

1 megjegyzés:

  1. csak azt tudom mondani baba,hogy már az is nagy előrelépés, hogy felismertük változtatni kell. ezek még tényleg az első,apró lépések.. de hidd el, nagyon jó érzés még ilyen sorokat is olvasni tőled.. " nyitott szemmel kell járni "
    végülis sokminden a mi hozzáállásunktól is függ. elfogadod -e az igazságot, túl tudsz -e lépni rajta, rá egy másik, új lépcsőfokra..
    párodban is csak azt látom, hogy csak a jót akarja nektek. ami tőle telik azt megteszi azért, hogy most vagy később jó legyen.. ezért nagyon becsülöm is őt.
    de ne felejtkezzünk meg a te egészségedről sem! figyelj oda légyszíves magadra!pihenj többet,ne aggódj annyit, amíg ez a pár jó ember körülvesz, addig nem kell félni ..<3

    VálaszTörlés