Ostobaság lenne, vagy csak túlzott szeretet és reménykedés?

Még feljöttem blogolni, mielőtt holnap lépünk vidékre. Nincs túl sok kedvem menni, de itt minek maradjak? Itt se történik semmi, és ott sem fog.
Ma megint nagyon ideges voltam. Olyan törni-zúzni való kedvem volt.

Végülis most jött el a pillanat, és kész. A sok mosolygás után kell egy ilyen nap is. De ilyenkor jobb egyedül, mert nem biztos hogy csak egy szóbeli sértés lenne a legdurvább, amit tennék.
Ilyenkor érzem, hogy azért még van min változtatni... ha lehet egyáltalán. Persze vannak titkos álmaim, amik sosem fognak megvalósulni. És most nem egy kacsalábon forgó shelby mustangra gondolok, hanem egy egészen apró, de annál fontosabb dologra. Vagyis nekem fontos. Hát ez van, én már életem végéig ilyen hülye maradok. De tényleg ostobaság olyasmiben reménykedni, ami eldöntött tény? Talán tényleg jobb a harag, az kevésbé fáj. Bár így lenne :(


A jövőhét némi reményt hordoz magában. Klaum jön, és lesz miről beszélnünk asszem. De majd kitalálok pár vad dolgot, hogy ne unatkozzunk :)

Örömmel tekintek az elkövetkezendő napokra. Tisztára mint az inkvizíció.
Az éjszakák a tutik. Van egy hosszú sötét folyosó, gábor mamájának a  házában. Amin persze végig kell menni... na most ott  13. kísértet összes tagja megtalálható, na oda még tábla se kéne :D persze Jon nincs ott se...
és utána jön még a java. A szoba, ahol alszunk.. én úgy hívnám, vallási övezet...
Az egyik falon a kisjézus és a mutterja. A másikon a kisjézus nagykorában, heverészik egy sziklán. Az ajtó mellett meg egy hímzett imakönyv kép....
Nem igazán rajongok ezekért. Az első emlékem, mikor dédikémnél voltunk, és én olyan 5-6 éves lehettem. A mamám aludt az egyik ágyon, én meg vele szemben egy másikon. Vagyis aludtam volna, de elkezdtem rinyálni, mert ott is volt egy bazi nagy jézusos kép... és féltem tőle.. :S gonoszan nézett, na :D
Szerintem ez nálam már születésemkor eldőlt, mármint hogy melyik oldalhoz csatlakozom. Elvégre a köldökzsinór is a nyakamra volt tekeredve, de túléltem XD

A gonosz mindent túlél. Csak önmagát nem...