2010. december 16., csütörtök

Mi együtt... örökké...

Ezek a szavak nagy jelentősséggel bírnak mindenki számára, aki hisz bennük. Én hiszek bennük. Megtanultam hinni.

Az élet nagyon bonyodalmas tud lenni, és lehetetlen kiszámítani hogy mi lesz másnap. Sokszor csak a pillanat fontos, és sokszor hozunk rossz döntéseket, és ilyenkor egyáltalán nem mindegy, hogy van-e ott valaki velünk, aki segít szembenézni bűneink következményével.

Még a felnőttek is követnek el hibákat, és keményen meg kell fizetni azt a bizonyos tanulópénzt. Nem mondom hogy mindent érdemes kipróbálni, de egy biztos... minden okkal történik.
Azt nem tudom hogy jelen esetben mi volt az a bizonyos ok, de az garantált, hogy történtek változások. Jók is, rosszak is.
A jónak csak örülni tudok. Habár eddig is biztos voltam ebben, de ha lehet ezt fokozni, akkor még sokkal sokkal jobb, erősebb lett! Olyan, ami sosem fog elszakadni.
Ez nagyon érzelgősen hangozhatott, de tényleg ez az igazság. És most jobban érzem magam, hogy ezt kiírhattam magamból.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése