Inkább most blogolok... később már nem menne.
Az utóbbi pár nap borzalmas volt. Sosem volt még ennyire szar. És remélem hogy nem is lesz többé.
Nem voltam/voltunk erre felkészülve. Hogy minden elromlik napok alatt...
Küzdöttünk, és küzdött ő is. Még most sem akarja feladni, még mindig ragaszkodik az életéhez. Nem voltak hatalmas vágyai, csak élni szeretett volna. Most mindennek vége lesz. Borzalmasan érzem magam.
Magamat hibáztatom, és mindenki mást is.
És rohadtul nem érdekel azoknak a véleménye, akik csak oda vetik, hogy ne foglalkozzak vele... csak egy állat volt. Ennyi erővel miért érdekeljen egy ember halála?! Az meg csak egy ember volt. Marad belőlük elég.
Igazságtalanság, hogy nem történnek csodák. Velünk nem. Mindig csak másokkal. Minden jó dolog, csak másokkal történik...
Búcsúzni mindig borzalmas, de ez annyira végleges, hogy megszakad a tőle a szívem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése