2010. október 27., szerda

Mit is szeretnék valójában?

Az utóbbi napokban sokat gondolkoztam az életemről. Hogy mit is szeretnék pontosan. Tulajdonképpen mindent. Sok álmom és tervem van.
Szinte nem is tudom, hogy mihez kapjak.
Túl sok minden érdekel.

Az újságírás fontos nekem. Olyan dolognak érzem, amivel nem csak az én életemen változtathatnék, hanem másokén is. De az út sokszor olyan rögös, mint a budakalászi bekötőút.

Sok szép hely van a világon, amit szeretnék látni. Régóta játszom a gondolattal, csak egyelőre nagyon megvalósíthatatlan. Jó lenne a levegőváltozás. Kicsit eltűnni innen. Összeszedném a gondolataimat.
A fotózás eddig nem érdekelt túlzottan, de baromi klassz lehet utazgatni és lefotózni mondjuk az ókori csodákat. Hmm.. nem egyszerű.
Hónapokig, évekig egyedül lenni és csak a munkára koncentrálni. Az biztos hogy teljesen új emberként térnék vissza. Érzem hogy kezdek belefáradni bizonyos harcokba. Jobban belegondolva, csak feleslegesen fárasztom magam. Olyan dolgokat akarok egyedül cipelni amihez egy nemzet is kevés. És olyan dolgokért akarok küzdeni, ami már születésekor halálra volt ítélve.

De ezt hogyan adjam elő annak az egynéhány embernek akik törődnek velem?

Az az igazság hogy két énem van. Az egyik teljesen ehez a világhoz kötődik. Újságíró akar lenni, változást akar. Szeretetteljes kapcsolatokat és megnyugvást.
De mit csináljak a másikkal? Ő menni akar. Mindent maga mögött hagyni. Mindent újrakezdeni.

Hogyan lehet ezeket összeegyeztetni?

Nem érzek szomorúságot, nem érzek haragot, örömöt, igazából semmit. A célok megvannak, csak valahogy bele kéne kezdeni a megvalósításba. Menni kell előre, és tenni a dolgom. Más lehetőség nincs.
Most az írás sem érdekel. Lenne mit folytatni. De mégis minek? Ha megnyitok pár félkész alkotást, elég beleolvasni... és máris elmegy tőled a kedvem. És ezek nem éppen az Avisra vonatkoznak...

1 megjegyzés:

  1. ööö..én még sosem voltam azon a bizonyos budakalászi bekötőúton,de úgytűnik,hogy egyszer el kellene arra mennünk biciklivel..avagy kocsival..ha rádgondolok,akkor máris tudom,hogy melyik választanád :DD
    elmegyünk a szenátorral és meg sem érzem..kb. végigrepülnénk rajta sztem :D
    azért biztosan érdekes lenne látni,hogy más nép hogy él..és náluk mik a főbb problémák..vagy azokat h próbálják meg kezelni.. bár lehet,hha ott lennél,akkor annyira nem éreznéd ezt át és inkább csak saját magaddal foglalkoznál,hogy TE mit akarsz, mit szeretnél még látni, tapasztalni.. és ez talán nem is baj.
    de tudod,nagyon szeretem benned ezt a küzdeni vágyást, hogy téged tényleg érdekelnek,foglalkoztatnak ezek a dolgok. és tényleg észreveszed őket, neked is fáj, amik itt mennek..talán egy nép baján nem is tudunk enyhíteni, de bízom benne, h egymásén igen. nekem már az is nagy öröm,h te mellettem állsz és akármikor fordulhatok hozzád és nem kell kétszer elmagyarázni,h épp miért vagyok dühös vagy szomorú vagy elégedett.
    ugyanezt szeretném én is teljes mértékben megadni neked. ha utazásra kerül a sor, egyszer el is menni veled.
    addig is vigyázz magadra,szeretlek tudod,gini.

    VálaszTörlés