Végre rászántam magam az írásra.. :S
Nem ment könnyen, mostanában nem vonzott a blog.
Pedig lenne miről mesélnem.
Megpróbálom összefoglalni
Meg volt a Rammstein buli katowicei kiadása.
Az odaút elég fárasztó és hosszú volt. Eleve kb 80km magyar oldalon, onnan meg vagy 200km a szlovákokon át. Na az érdekes volt. És még a magyarokra mondják, hogy őrülten vezetnek.. áhh az semmi :D Kijelenthetem, hogy a szlovákoknál nincs sebességhatár, nincs záróvonal, se kanyar. Ha valaki menni akar, menni fog. Még az sem akadályozza meg, ha valaki jön szemből.. elvégre "majd lehúzódik". Félelmetes volt. A táj viszont gyönyörű. Iszonyat emelkedők és kanyarok, és mindenhol erdő.
A lengyelek megint mások. Ők sokkal óvatosabban vezetnek. Sőt, ha nem ég a lámpád, figyelmeztetnek.
Na vissza a történethez:
5 körül odaértünk Katowicébe. Jött az első probléma. Meg kellett találni a hotelt. Az átkozott GPRS vitt össze vissza, árkon bokron át ( szó szerint :S ). Végül csak meg lett, igaz azóta megváltozott a neve.. de nem baj :D
Volt egy kis nyelvi problémánk a recepciónál, de azt is elintéztük. Felmentünk a szobába, és jött a következő meglepetés.. a szoba nem volt kitakarítva.. úgy kaptuk meg, ahogy az előttünk lévők ott hagyták. Ez tuti valami lengyel poén volt, vagy csak a recepciós akart kibaszni velünk, amiért sokáig feltartottuk. Kértünk telefonos segítséget, és kaptunk másik szobát.
Kirámoltunk, és már mehettünk is a koncertre.
Na ott aztán volt mindenféle népség. A parkolósok oroszok voltak :D De sok német is megfordult. És ami talán a legfurább, hogy a legtöbben középkorúak voltak. Nem is az én korosztályom.. na ennyit arról hogy a Rammstein divat banda, vagy hogy csak a fiatalok ismerik.
A koncertet nem fogom részletesen leírni. Úgysem menne.. ezt át kell élni! De annyit elmondhatok, hogy még sosem buliztam ennyire, mint most :) Nagyon vártam, és nem csalódtam. Persze a biztiőrös baki nem kellett volna.. de nem lehet minden tökéletes :S
A buli után aludtunk egy jót, és másnap 11 körül elindultunk haza. Szlovákiában megálltunk kajálni. Egész kedvesek voltak. Pedig nem sok jót hallani a szlovákokról :S
Du. 3kor elindultunk a benzinkútról, ahol utoljára megálltunk, vagyis akkor még úgy volt betervezve, hogy már nem állunk meg sehol.
És persze nem így lett.. de már ismertek :D velem mindig történik valami..
Mentünk mendegéltünk. Már erősen sötétedett. Mindenhol erdő volt, hosszú kilómétereken át.
És akkor elkezdődött..
A kocsi rángatott, és mindig oldalra húzott, egyszer szélső jobbos volt, aztán átment volna a másik oldalra.
Párom nagyon bizonygatta, hogy csak az út rossz. De egy idő után már egyikünk se akarta ezt elhinni, főleg nem a kocsi.
Végül beértünk egy kis faluba, és ott az útkereszteződésig.
Párom már kanyarodott volna ki, de hangos kattanást hallotunk, és vége is volt a menetnek..
Áttoltuk az út túloldalára, ahol félre lehetett állni, és tanakodtunk hogy mi legyen.
Először a telefonokkal próbálkoztunk, mint minden épeszű ember, de volt egy kis bibi.. Párom telóján nem volt térerő, így nem tudott telefonálni és őt sem lehetett hívni. Az enyémen volt térerő, de pénz nem volt rajta, vagyis ugyanott álltunk. Megpróbáltuk a mobilnetet, de az sem működött. Ekkor már elkezdtünk idegeskedni.
Tanakodtunk hogy mi legyen, és arra jutottunk hogy próbáljunk szerencsét. Egy órát bolyongtunk a sötétben. Nem volt se benzinkút, se telefonfülke, se normális világítás. Még járda se. Ellenben a kamionok 200al száguldottak át a falun, még jó hogy volt rajtunk mellény. A szlovákok még azt se vesznek fel :S csak mászkálnak a sötétben.
Utolsó ötlet gyanánt bementünk egy kocsmába, és ott kértünk segítséget. Ez persze nem volt veszélytelen, elvégre mégis csak mi voltunk a "bevándorlók".
Viszont olyan dolognak lehettünk tanui, amit itthon nem igazán tapasztalhatunk.
Mégpedig, az emberi összefogás..
Nagy nehezen előadtuk a problémánkat, és azonnal megpróbáltak segíteni. Voltak akik szerelőt akartak hívni, de az problémás lett volna. Végül 2 férfi kijött velünk a verdához, és megnézték. Valamit magyaráztak, de nem értettük. Rájöhettek hogy így nem jutunk eredményre, mert az egyikük odaadta a telefonját, és arról tudtunk telefonálni. Nagyon rendesek voltak. Azt mondanom se kell, hogy egy petákot se fogadott el a telefonálásért.
Miután egyeztettünk az otthoniakkal, beültünk a kocsiba, és vártuk hogy megérkezzenek. Másfél óra alatt odaértek, ami szép teljesítmény tejfehér ködben és ismeretlen terepen.
Viszonylag hamar hazaértünk. Igaz, az egyik tartóvasat elhagytuk félúton, de a kocsit haza tudtuk hozni. A gömbcsukló hullott szét, így vontatni sem lehetett.
Hát igen, ilyen is csak velünk fordulhat elő :S
Tanulság, ha külföldre mész, beszélj legalább angolul, ne használj Pannonos kártyát, és intézd el hogy külföldön is működjön a mobilnet. A kocsi meg szerencse kérdése, új autóval is lehetnek problémák :S
Márciusban folytatódik a Rammstein buli, de hazai környezetben :D már előre félek, hogy akkor mi lesz..
