Ostobaság lenne, vagy csak túlzott szeretet és reménykedés?

Még feljöttem blogolni, mielőtt holnap lépünk vidékre. Nincs túl sok kedvem menni, de itt minek maradjak? Itt se történik semmi, és ott sem fog.
Ma megint nagyon ideges voltam. Olyan törni-zúzni való kedvem volt.

Végülis most jött el a pillanat, és kész. A sok mosolygás után kell egy ilyen nap is. De ilyenkor jobb egyedül, mert nem biztos hogy csak egy szóbeli sértés lenne a legdurvább, amit tennék.
Ilyenkor érzem, hogy azért még van min változtatni... ha lehet egyáltalán. Persze vannak titkos álmaim, amik sosem fognak megvalósulni. És most nem egy kacsalábon forgó shelby mustangra gondolok, hanem egy egészen apró, de annál fontosabb dologra. Vagyis nekem fontos. Hát ez van, én már életem végéig ilyen hülye maradok. De tényleg ostobaság olyasmiben reménykedni, ami eldöntött tény? Talán tényleg jobb a harag, az kevésbé fáj. Bár így lenne :(


A jövőhét némi reményt hordoz magában. Klaum jön, és lesz miről beszélnünk asszem. De majd kitalálok pár vad dolgot, hogy ne unatkozzunk :)

Örömmel tekintek az elkövetkezendő napokra. Tisztára mint az inkvizíció.
Az éjszakák a tutik. Van egy hosszú sötét folyosó, gábor mamájának a  házában. Amin persze végig kell menni... na most ott  13. kísértet összes tagja megtalálható, na oda még tábla se kéne :D persze Jon nincs ott se...
és utána jön még a java. A szoba, ahol alszunk.. én úgy hívnám, vallási övezet...
Az egyik falon a kisjézus és a mutterja. A másikon a kisjézus nagykorában, heverészik egy sziklán. Az ajtó mellett meg egy hímzett imakönyv kép....
Nem igazán rajongok ezekért. Az első emlékem, mikor dédikémnél voltunk, és én olyan 5-6 éves lehettem. A mamám aludt az egyik ágyon, én meg vele szemben egy másikon. Vagyis aludtam volna, de elkezdtem rinyálni, mert ott is volt egy bazi nagy jézusos kép... és féltem tőle.. :S gonoszan nézett, na :D
Szerintem ez nálam már születésemkor eldőlt, mármint hogy melyik oldalhoz csatlakozom. Elvégre a köldökzsinór is a nyakamra volt tekeredve, de túléltem XD

A gonosz mindent túlél. Csak önmagát nem...

Az biztos hogy minden pénzbe kerül manapság. De mennyi az annyi? Nos ez nem mindegy.

Tegnap küldtem mailt a ouija tábla ügyében, és a válasz kicsit elijesztett a témától.
-25000... asszem  ezt most jegelem kicsit. Nem vette el a lelkesedésemet, de a fontossági sorrendben nem az első helyen szerepel. Lényeg hogy tényleg lehet kapni.
De azt el kell ismernem, hogy tábla és egyéb eszközök nélkül is elég kalandos az életem :D

Azért berakok ide egy képet a szerelmemről :)

Mit is szeretnék valójában?

Az utóbbi napokban sokat gondolkoztam az életemről. Hogy mit is szeretnék pontosan. Tulajdonképpen mindent. Sok álmom és tervem van.
Szinte nem is tudom, hogy mihez kapjak.
Túl sok minden érdekel.

Az újságírás fontos nekem. Olyan dolognak érzem, amivel nem csak az én életemen változtathatnék, hanem másokén is. De az út sokszor olyan rögös, mint a budakalászi bekötőút.

Sok szép hely van a világon, amit szeretnék látni. Régóta játszom a gondolattal, csak egyelőre nagyon megvalósíthatatlan. Jó lenne a levegőváltozás. Kicsit eltűnni innen. Összeszedném a gondolataimat.
A fotózás eddig nem érdekelt túlzottan, de baromi klassz lehet utazgatni és lefotózni mondjuk az ókori csodákat. Hmm.. nem egyszerű.
Hónapokig, évekig egyedül lenni és csak a munkára koncentrálni. Az biztos hogy teljesen új emberként térnék vissza. Érzem hogy kezdek belefáradni bizonyos harcokba. Jobban belegondolva, csak feleslegesen fárasztom magam. Olyan dolgokat akarok egyedül cipelni amihez egy nemzet is kevés. És olyan dolgokért akarok küzdeni, ami már születésekor halálra volt ítélve.

De ezt hogyan adjam elő annak az egynéhány embernek akik törődnek velem?

Az az igazság hogy két énem van. Az egyik teljesen ehez a világhoz kötődik. Újságíró akar lenni, változást akar. Szeretetteljes kapcsolatokat és megnyugvást.
De mit csináljak a másikkal? Ő menni akar. Mindent maga mögött hagyni. Mindent újrakezdeni.

Hogyan lehet ezeket összeegyeztetni?

Nem érzek szomorúságot, nem érzek haragot, örömöt, igazából semmit. A célok megvannak, csak valahogy bele kéne kezdeni a megvalósításba. Menni kell előre, és tenni a dolgom. Más lehetőség nincs.
Most az írás sem érdekel. Lenne mit folytatni. De mégis minek? Ha megnyitok pár félkész alkotást, elég beleolvasni... és máris elmegy tőled a kedvem. És ezek nem éppen az Avisra vonatkoznak...

Az életet élni kell!

"Az élet nem mindig könnyű. Ezt még egy hercegnőnek is el kell fogadnia. Mégis fájó szívvel tekintettem vissza, az otthonomra. Most mindent magam mögött hagyok. A családomat és a múltamat."

Bölcs gondolatok ezek. Egyszer jobb, máskor rosszabb. Túl vagyok egy kisebb újságírói válságon. Nem könnyű elfogadni a valóságot, de küzdeni kell.
Viszont már nem vagyok szomorú. Legalább annak vége. Már akkor sem csüggedek el teljesen, ha rossz dolgok vesznek körül. Ez mégis csak fejlődés.
Több energiám marad másokra. Csak nyitott szemmel kell járni, mert mindig vannak olyanok, akiknek kell a segítség. Ha másnem, egy mosoly.
Egyszer majdnem tettem egy hülyeséget... mert megbántottak. Visszagondolva, már nem tenném meg. Meg se fordulna a fejemben, mert nem érdemel annyit... de akkor és ott, nem találtam más kiutat. De megállítottak. Csak egy kedves mosoly volt, de az olyan őszinte, minden gúnytól mentes, hogy azonnal visszahőköltem. Talán a sors akarta úgy, talán más. De még sok dolgom van, ebben egyre biztosabb vagyok.

Ma egészen klassz napom volt. A betegség még nem gyűrt le teljesen, habár folytogat. De a műkörömnek el kellett készülnie :D Közben beszélgettünk. Jóról, rosszról. Vidámságról, szomorúságról. És sok komoly dologról. El kell fogadnunk, hogy van ami sosem fog változni, de nekünk változnunk kell, mert a világ is változik!

A kedvesem beteg. Most komolyan aggódok miatta. Nem annyira a betegség komolysága miatt, ez inkább intő jel. Alig látjuk egymást. És látástól-vakulásig dolgozik. Hétköznap, hétvégén, mindig. De még így is nehéz, és még több terhet akar magára róni, hogy nekem mindenem meglegyen, és lehetőségem legyen, egy jobb élet kialakításához. Félek. Őt féltem. Nem tudom meddig bírja ezt. Erősnek mondja magát, és annak is látszik, de ez bármikor megváltozhat. És ami tegnap történt... teljesen kiborultam. Az öcsém is vele volt, így még idegesebb lettem. Eddig sosem gondolkodtam ezen a témán. Dolgoznak, ez oké. Aggódok, ha későn jönnek haza. Nehogy valami baj legyen. De az eszembe se jutott, hogy mi van, ha olyan valakinek a házába mennek be, aki veszélyes lehet... most már ez is felkerült a listára. Már annak is örülnék, ha szakmát váltana. Inkább üljön irodában, vagy bármi... de tudom, hogy nem védhetem meg őket mindentől. Ahogy a barátaimat se védhetem meg önmaguktól, és sokszor pont az a legrosszabb, ami velük történik... a saját hülyeség.

Azért estére megint utolért, pár apró egyszerű földi öröm. Megtaláltam két nagyon keresett zenét. Szeretem a trailer zenéket, de némelyiket tényleg le kell vadászni.
Nos, örömmel jelenthetem, hogy az Avatar zenéje végre megvan! :)

Másnap másnap... másnaposan...

Szörnyen érzem magam. Szétmegy a fejem, és még aludni se tudok. Tegnap túl sokat ittam. De mentségemre legyen, hogy névnapom volt :D és jó piát kaptam ajándékba.
Nem vagyok az az alkesz, tényleg csak ritkán iszom, és utálom az ócska löttyöket.
De a Carolans és a Portói nem tartozik ezek közé XD

Öcsém jobban kiütötte magát, de neki mindegy hogy milyen, csak alkohol legyen... :V szal meg is érdemli :D
A legjobb az volt, hogy apám bejött és pofázott... én meg csak integettem neki. Ginit is szórakoztattam rendesen :D és készültek képek is... de azt inkább nem kéne nyilvánossá tenni :S vagyis ide nem kerül fel, az tuti :D

Ma du. próbálok intézkedni a körkérdésekkel kapcsolatban. Nyugodtan oda lehet jönni hozzám, és válaszolni a kérdésekre. Nem gyilkolok :D
Holnap le kéne adnom :S remélem kész lesz. A sulis dolgok meg majd elkészülnek valamikor XD
A Gininek lakás program haladóban van, vagyis nagyon remélem, mert már kezdek én is ideges lenni...

nem is írok most ide többet :D

Boldogblog :D

Na ez egy új kifejezés :D

De kell ez most ide. Habár haldoklom itthon ( de tényleg :D ), voltam ma gyakszin és baromi jó volt. Sok feladatot kaptam, ami nagy önállóságot követel, de legalább fejlődöm :)

És most boldog vagyok. Ginivel is mindent megbeszéltem. Tudom most neki se könnyű :( Sok gondja van, de amiben tudok, segítek. Remélem a lakás dolog is megoldódik :S és úgy minden más probléma is.

Vannak még furcsa gondolataim, de tényleg egyre jobb. Haladok előre, és nem akarok a múltra gondolni. Próbálom elfelejteni a haragot is. Nem ér annyit, hogy túl sokat agyaljak rajta :S
Most pont jó így.

Párom sokszor hiányzik, elvégre alig látom :S De tudom, hogy most ez az időszak van. Sajnos a kocsit nem akarja megvenni... *morcos* pedig könyörögtünk eleget :S
Viszont a közel jövőben elmegyünk piacolni :D Nézünk kabátot. Valami csini kéne. Vagy inkább használható :D

Néztem Dissectionos pólót, de aztán nagyon elakadt a dolog :S agyonbonyolítják a rendelést.
De majd legközelebb :)

Nekem most hosszú szünetem lesz. Van ez a hét, mert beteg vagyok. Lesz a következő, mert megkaptuk gyakorlati hétnek :D és lesz utána a rendes szünet is. Atom hosszú szünet.
Be kell illesztenem sok sok programot :D meg a szakdolikat, mert készülni kell arra is :S

Már most agyalok a karácsonyon, hogy ki mit kapjon :S Csibém már tudja hogy mit kap :D vagyis megmondta mit szeretne. Csak legyen is, mert akkor szétcsapok valakit a HBben... és az nem lenne jó :D
De Gininek is kell, meg Klaunak is :S na ezeket még ki kell találnom.

Szünetre visszaugorva, még el kell intéznem pár dolgot. Jön Klau (L)!!! és méltó viszonzást érdemel a nyári vendégeskedésemért :)
De még Csibémmel és Ginimmel is kell taliznom, mert hiányoznak :) (L)
Meg hogy is nézne ki, ha egy napot nem tudnék rájuk áldozni :S

Na mára asszem ennyi :) Ma még visszamegyek a dokihoz, aztán este leiszom magam :D

Öntudatra ébredés

Az utóbbi napok boldogságát megfertőzte a harag és a gyűlölet. Már vasárnap de. is ezen gondolkoztam. Nem lehet így vége. Én nem adom fel. Mi nem adjuk fel. Mert amíg csak egy igaz hitű járja ezt a földet... nektek esélyetek se lesz!
Épp az előbb olvastam az újságot, és még alig értem végére a cikknek, már könnybe lábadt a szemem. Egy aprócska élet ért véget. Értelmetlen halála, olyan patkányok "lelkén" szárad, akik csak a pénzben hisznek. És akik fillérekért a saját anyjukat is eladnák... ennyit jelent nekik a megkínzottak élete.

De most már kimondom - ELÉG VOLT! TAKARODJATOK HAZA!
Haza?! Ja igen, nektek nincs is olyan XD Már jól kiismertünk titeket. Hazug ármánykodás a módszeretek. Beférkőztök mindenhová, és fertőztök. Igyekeztek eltüntetni azokat, akik átlátnak a mocskos kis trükkjeiteken. De mindenkit nem lehet elhallgattatni... Kezdjetek el imádkozni Jáhvehoz, vagy akihez akartok, mert eljön az ítélet órája... és egyenes utatok lesz a pokolba. Ott már nem lesz se pénz, se törvény, ami megmenthetne titeket. A gyilkosok ne várjanak könyörületet.

„Ah! lágyan kél az esti szél

Milford-öböl felé;

Szüzek siralma, özvegyek

Panasza nyög belé.

Ne szülj rabot, te szűz! anya

Ne szoptass csecsemőt!...”

S int a király. S elérte még

A máglyára menőt.

( Arany János - Walesi Bárdok részlet )

Aranynak kivételesen nem volt igaza. A hatalom valóban ezt várná tőlünk. Ne szűlj gyereket, pusztulj el, takarodj innen... ez már a mi országunk...
De ez nem fog valóra válni. Még mindig akadnak jó érzésű emberek, akik nem hagyják veszni a múltat. Ez most már csak rajtunk múlik. Csak egy kis odafigyelés kell, csak egy kicsit jobban kell törődnünk egymással, és akkor dugába dől minden próbálkozásuk.

Kitartás, hit, erő, akarat!

Már csak 38 nap!!!!!!!

Nagyon lassan haladunk, de kitartunk :D Most már fél lábbal is, de kibírjuk.

Már csak alig egy hónap és jön a HP7 (első fele).

Még nem kezdtem bekattanni, csak félig :D

Ez mindig ott lesz, és ott is volt az életemben. Ezt a rajongást senki nem veheti el tőlem. Egy világ, ahol a valóság nyomora nem érhet utól. Nekem ezt jelenti a HP világa.

Boldogságosság

Nagyon jól telt a hétvégém, mármint a péntek - szombat - vasárnap!
Rég nem éreztem ilyen jól magam.

A sok eszelős hülyeség, és nevetés. Na ez kellett már nagyon.
Nem is gondoltam, hogy ilyen hamar megkedvelek egy sorozatot, és mégis XD most már kíváncsian várom, hogy mi lesz a folytatásban :D

Részletezni ezt most felesleges, mert Ginikém már megtette a blogjában :D
Nagyon köszönöm hogy van nekem, és hogy elvisel meg úgy mindent :) Tudod hogy szeretlek!!!!

Ma pedig Csibémmel találkoztam. Ezt a talit is nagyon vártam már :) Jól elszórakoztunk, miközben értékeltük a "munkákat". Ezt most azért írtam így, mert nem mindegyik érdemli ki ezt a címet XD Volt pár félelmetes... de ez mindent pénzt megér, ahogy neki is megmondtam :D

Aztán mászkálgattunk, meg dumáltunk. Ő is nagyon tud hiányozni. Nincs nap, hogy ne gondolnék rá :) De legalább neten tudunk beszélni, már ez is több mint a semmi.
Tudod... örökkön örökké (L) :)

Na és ezt még le kell írnom ide :D

Szombat este elmentünk kocsikázni. A senatorral XDDD Komolyan, előre vigyorogtam, sejtettem hogy mi lesz... de a valóságot meg sem közelítették az ábrándjaim.
Sokat kéne cicomázni a verdát, de pofás kocsi és nagyon gyors.
Mikor jöttünk haza.. és párom kicsit odahúzott neki... én meg.. áhhhhhhhhhhh
Szal, kell nekem az a kocsi. Vagy egy hasonló!!!!!!!!!!!!!

Igen, akarom!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! :D
Imádom a száguldást, mindegy hogy mi.. de gyors legyen :D

Még rágom a fülét, hogy próbálja megvenni, de nagyon ellenkezik :( ünneprontó...
de nem adtam fel :D ahogy öcsém se.

Na asszem ennyit mára :)

Lassú változás

Nem találom magamat. De ezt most inkább pozitív értelemben gondolom.
Átestem egy kisebb fazonigazításon.

A múltat így a legkönnyebb legyőzni (azért nem olyan könnyű :S), szal most újra barna a hajam, némi szőke árnyalattal :D Igen, nem őrültem meg. De ez most nagyon jól sikerült alkotás, és legközelebb még sokkal jobb lesz. Meg is kaptam a lebaszást. "Többet meg ne növeszd a hajad" - mondá a fodrászom :) És igaza van. Ez tényleg sokkal jobb.
Alig maradt hajam, és folyton vasalnom kell, de erre már szükség volt.
Aki akar látni képet, az keressen meg a facebookon XD Mert ide fel nem rakok magamról.

Erről jut eszembe... benne leszek a metropolban... a hülye fejemmel rábólintottam, és most csak reménykedhetek, hogy senki sem ismer fel :S

A mai beszélgetésre már nagyon szükségem volt. Kicsit jobb lett, és már kezd alakulni a helyzet, de lehetne könnyebb és gyorsabb is.
Kár hogy bizonyos dolgokat nem lehet törölni... vagyis nekem nem megy :S

A suli sokszor az agyamra megy. Na meg a gyakszi is. De egész jó elterelő megoldás.

Jöhetne már haza párom, de túl sokat megint nem lesz itthon. Ez szívás.
Legyen már vasárnap! Egyedül annak a napnak lesz értelme.

Az új kezdet

Elérkezett az idő, hogy mindent újra kezdjek. Kb a nulláról, és most már csak rajtam áll, hogyan alakítom a saját boldogságomat.

Már nincs bennem harag.
A fájdalom még erős, de majd az is enyhülni fog. Aztán már csak az emlékek maradnak.
Köszönöm a szeretteimnek, hogy végig mellettem álltak a legnehezebb időszakomban. Ezentúl mindent meg fogok tenni, hogy újra emelt fővel járhassak a fényben, a homályt pedig magam mögé utasítom.
Ez nem lesz könnyű menet, de már látom, hogy csak ennek van igazán értelme. Túl sok szép dologról mondtam már le.
Mostantól minden máshogy lesz.

És végezetül, egy szép idézet. Legyen ez a mottóm.

"Nemet mondani másoknak, része a felébredésnek. A felébredés része, hogy úgy éled az életedet, ahogy helyesnek találod. Értsd meg: ez nem önzés. Önzés az, amikor másoktól azt követeled, hogy úgy éljenek, ahogy te helyesnek látod"
( Anthony de Mello )

Az utolsó felvonás

Minden igaz volt. A sejtések beigazolódtak. De most jobb lett? Már magam sem tudom. Végtére is mi volt mindig a baj. Nem mások, hanem én magam.

Vagy ez is mese? Ezt most azért mondom, hogy megtartsak egy kapcsolatot?

Miért van az, hogy legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani? Sosem érthetik meg.

Dúl bennem a kettősség. Most is csak arra gondolok, hogy hihetek e másoknak. Hogy igaza van, vagy szimplán le akar koptatni. És miért tudom, hogy feladom önmagam hogy ismét legyenek barátaim. Tudom hogy ez lesz. De miért?

Mit akarok még bizonyítani? Ha nem leszek, miért hiszem hogy az nekik fáj? Csak egy kicsit akarom, hogy fájjon. Csak annyira, hogy elhihessem, hogy egyszer én is fontos voltam valakinek. Csak egy kicsit. Nem pedig egy mellőzött barát. Egy örök második.

És ezzel elkezdődik az utolsó felvonás. Nem lesz semmi gond. Nyugi lesz. Nem lesz harag. Nem lesz veszekedés. Nem lesznek elvarratlan szálak. Véghezviszem, amit elterveztem. Egyszer az életben erős leszek. Csak addig legyen erőm kitartani.

Csak annyit szeretnék kérni, hogy megértsenek. Csak egy kicsit. Hogy megértsék, mennyire szeretem őket. Hogy nincs bennem harag. Csupán félelem, és kétely.