Visszatekintő

Gondolkoztam hogy írjak-e, vagy sem... aztán mégis belekezdtem.

Sok sok gondolat kavarog a fejemben, és jó lenne elrendezni.

Az elmúlt év mindenképpen hosszú és tartalmas volt. Tele volt bosszússággal, örömmel, boldogsággal és szomorúsággal. Nem tudok boldogon belekezdeni az új évbe. Még mindig sok a gondom. Visszahúz a múlt.
Nemrég nagyot csalódtam, kibaszottul pofára estem. Most ott tartok, hogy már semmiben sem hiszek. Elvégre hazudni és sunnyogni a legkönnyebb. Kinek lehet még hinni?
Persze kapásból van pár ilyen ember, akik mondhatnak bármit, még ha totális képtelenség is az... akkor is el fogom hinni, mert szeretem őket. Nincs okom a gyanakvásra, és amikor kiderül hogy mégsem minden fenékig tejfel... na akkor mindennek vége. Csak ülök, és nézek ki a fejemből. Egy szót sem tudok szólni, és azt se tudom mihez kezdjek.
Aztán lassan összerakom az életemet, megint előlről. Próbálok újra bízni az emberekben, de már sokkal nehezebb. Nincsenek kapaszkodók, tehetetlenül vergődök, mert kihasználtak és eldobtak.
Annyi mindent tudnék még írni ide... de minek?
A gondjaimat csak én oldhatom meg, és ahogy Csibém mondaná:
Vannak emberek, akiknek a jó sem elég jó... 
és ez valóban így van.

Túl sokszor kerestem magamban a hibát, és túl sokszor voltam bohóc, hogy másokat szórakoztassak...
lehet keresni más játékszert, vagy fel lehet nőni, és válallni a felelősséget!!!

Nem lett túl boldog blog, de ez az én életem. Akinek nem tetszik, kopjon le, töröljön le... és tűnjön el.

itt most zárom soraimat,
jóccakát!


egy kis pozitívum:

belekezdtem egy új töribe, aminek az Angyalok címet adtam :D
tudjátok, a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve...