2009. június 22., hétfő

éjszakai szösszenet..

Nem gondoltam, hogy hajnal tájban is fogok egyszer írni. Úgy remeg a kezem, hogy alig alig sikerül. Ez az este nagyjából jól indult. Aztán megint minden kudarc lett.
Veszekedés mindenhol. És még kérdéses, hogy ki akarok lépni?! De ez valóban gyávaság lenne. Én nem fogok meghátrálni. Inkább én rúgok ki másokat, még ha pokolian is fogom magam érezni. Furcsa, pár perce még nem ezt akartam ide írni.De a harag megint győzött. És elegem is van, mehet mindenki a halál faszára. Hát tényleg ennyit érnek? Ennyire nem tudok nélkülük létezni? Pedig ez nem helyes. Mindenkit el kell taposni, a földbe döngölni, hogy saját vérében fulladjon meg.
Már megint agressziv vagyok, de nem érdekel. Nálam így jön ki a fájdalom. De már nem akarok szenvedni, inkább egyedül elrohadok.. de győztesen. Nem bírom tovább az ostoba gyerekes viselkedést.

Tudnám még ezt folytatni, tovább.. de minek?!
A legtöbb ember szarba sem veszi a másikat.

Basszátok meg, mind!!!!! Mindenki, akit gyűlölök és szeretek!!!

1 megjegyzés: