Delora Mercel

A mai napom elég nehezen indult. Mondjuk az az igazság, hogy elég morgós vagyok az utóbbi időben.. lásd a tegnapi menekülést itthonról. Na mindegy.

De egész jól telt a nap, sőt, a vége jobb lett mint reméltem. Persze nyakunkon a szünet - ami max az ovisoknak lesz az, mert én be vagyok táblázva.. ez a kb. "meghalni sincs időm" verzió.
Viszont ma nem nagyon gondoltam rá. Annak úgyis holnap lesz a napja. Ezzel a gondolattal vígan elvoltam, meg persze töriztem, mert már ég a pofám ( büszkén kijelenthetem, hogy haladok ;) ). Erre haza jövök, és azzal kell szembesülnöm, hogy a sors ismét közbeszólt. 
Jött egy visszautasíthatatlan ajánlat - én pedig belebetegedtem volna, ha lecsapják a kezemről. Most hogy már biztosan az enyém, jön a rosszabbik része.
Mi lesz, és hogy lesz..? És mi lesz ezek után? Hajlok rá, hogy bővítsük a dolgokat, de közben folyton rettegek, hogy lebukom. Túl sokszor merül fel a neve. Ennek jó vége nem lehet. 
Azon gondolkozom, hogy végül is miért történik mindez? Velem van a gond? 
Hát nem éppen egy hétköznapi eset, de van olyan őrült, mint bárki másé. 
De ha nem én generálom, akkor ki, vagy mi? 
Nincsenek válaszok.

Az őrület már így is túlságosan elragadt..
lehúzott a mélybe.
Már csak az a kérdés, hogy ott maradok-e?
vagy..

nem, erre gondolni sem merek. 
Túl fájdalmas, ha nem sikerül.