Asszem igen.
Csütörtökön ezt éreztem, és ma is.
A nyomort mindig másoktól kapjuk. Jelen esetben pasiktól.
A férfiakkal csak a baj van.
De ahogy visszagondolok azokra a pillanatokra.. ahogy rám nézett. Csak azért nem vesztem el, mert az már korábban megtörtént.
Ciki vagyok, ez van.
Ha csak egy napra valóság lehetne.. csak egy napra.
És most jöjjön a szenvedés, amíg nem láthatom újra.
A másik férfit régen elveszítettem, esélyem se volt. De a mai után mégis kicsit enyhült a gyász. Olyan meghitt pillanat volt, hogy tisztán éreztem, nem csak ketten vagyunk ott.
Ez más fajta szenvedés. Ez békésebb.
Mivel amúgy is szóba kerültek a srácok, és a hangulatomhoz is passzol...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése