Hmm.. a másikba kéne inkább írnom, elvégre azt várják. De most ide kényszerülök.
Hát nem tudom. Elérhetem valamikor azt a jót, amire törekszem?
Erről írtam tegnap is. Elérni és megtartani a jót. De lehet hogy már nem akarom...
Az előttem lévő célok is olyan keserédesek. Jók, mert annak kell lenniük, de a felmerülő problémák
miatt nem tudom kiélvezni őket.
Talán már korábban máshogy kellett volna döntenem.
Annak örülök, hogy már most máshogy gondolkozom, mint korábban. Nem sírom vissza azt, aki voltam.
Csak nagyon úgy tűnik, hogy mások nem akarják észrevenni a változást. Hogy már nincs szükségem arra a gyerekességre, ami akkor volt.
Szerencsére már csak pár nap, és újból ott lehetek, ahol a legjobb nekem.
Lesz elég dolgom, hogy mindent és mindenkit félre tudjak tenni. Csak annyi időm marad, amit az írásra szentelhetek, a többi pedig nem számít.
Számítania kéne, de mindig megkapom a megerősítést, hogy helyesen döntöttem.
De most kicsit megint nehéz lesz. Megint látni fogom Őt...
Ez már előre kiborít. És hiába keresgéltem a témában, és gyűjtöttem az infókat, ez kevés. Ha ilyen irányba változhatna az életem, elfogadnám. Egy percig sem gondolkodnék.
De nem fog. A társadalmi szakadékokat képtelenség áthidalni..
Vissza a valóságba. Mese vége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése