Azt hiszem kezdek megőrülni.
Nem tudom másképp magyarázni azt az érzelmi hullámvasutazást amin keresztülmegyek.
Még mindig sok bennem a harag, és elég rendesen összejöttek a dolgok.. de ez már nem újdonság.
Van viszont más is. Ezzel nem tudok mit kezdeni. Olyan gyorsan tört rám, mint a nyári vihar.. és most csak kapkodom a fejemet. Volt már ilyen, de az sem volt tartós. Nem mintha ebből lehetne bármi is.
Azt sem tudja hogy a világon vagyok. És nála elérhetetlenebb ember nem is létezik.
Az a legfurcsább hogy azt leszámítva, hogy már az elejétől kezdve nagyon szimpatikus volt, nem foglalkoztam vele. Most meg rádöbbentem, hogy mégis érdekel.
Egy világ választ el tőle. Semmi közös nincs bennünk.
Szar érzés ezekkel szembesülni, de jobb ha nem áltatom magam..
Marad a távolról csodálás.. mert tényleg fel lehet rá nézni.
Szégyen ez a fiatalabb korosztályra nézve.
csak abban bízhatok, hogy hamarosan elmúlik ez az érzés..
csak ne lennének olyan gyönyörű szemei
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése