Vége?

Furcsa volt ez az év. Na meg az előző is.

Igazából töményen szar, néhány ritka pillanat kivételével.
De térjünk is rá a lényegre.

Egyik nap apám megemlített egy a közel múltban történt tragikus eseményt. Két fiatal csaj együtt lett öngyilkos. A neten ismerkedtek meg, és megtervezték majd végrehajtották. Apám persze kiakadt. Én kevésbé. Meg tudom érteni őket.
Ő persze be volt pánikolva, és megígértette velem hogy figyeljek az öcsémre... mert a net, meg nehogy csináljon valamit. Persze ez szép gondolat, és jogos.. de.
De ebből is látszik, hogy mennyire nem ismernek.

Dühös lettem és csalódott. Mindig csak mondtam hogy mit szeretnék. De nem vettek komolyan. Nem érdekelte őket.
És ezt az énemet nem is ismerik.
Persze egyből vad gondolataim lettek. Milyen jó lenne meglepni őket, egy igazán vad húzással. De persze annak tökéletesen kell sikerülnie, mert utána rosszabb lenne.

Visszatérve erre az évre.
Mindenhol a befejezést, a lezárást látom.
A számomra fontos dolgok nagy részének vége szakad. Van ami még pengeélen táncol, de az is inkább az árnyékos oldal felé dől.

Az emberek nem változnak. És még én mondtam egy régi barátnőmre, hogy semmit sem változott, pont olyan, mint amikor még jóban voltunk. De hát én sem változtam meg.
Még mindig ugyanaz a cél, csak közben jönnek, mennek a szereplők.

Várom a hónap végét.