A következő szint

Reménykedtem benne, hogy mára kicsit jobb lesz. De nem lett jobb. Éppen ellenkezőleg. Csak még jobban szenvedek.
Jobban gyűlölöm magamat, és ezt az egész szar világot, mint eddig bármikor.

Az a legjobb az egészben, hogy senki sem tudja jól kezelni ezt a helyzetet. Habár nem is várom el.
Egy csomó minden kavarog a fejemben. Kicsit megint lázadó kamasznak érzem magam. De ennél jóval többről van szó.
Valóban lázadok, és ahogy párom mondaná, nekem semmi sem felel meg. És ez tényleg így van. Minden rossz és minden fáj.
Vége szakadhatna már ennek. Hiszen mindennek vége szakadt az utóbbi időben.

Pár napon belül egy igen érdekes beszélgetésnek nézek elébe. Várom is meg nem is. Jó lenne végre mindent kiadni, de ebben a szar hangulatban...
Aztán lehet hogy "örihari" lesz. De ez van. Még az is jobb, mint a hazugság.

Párom is kibuktat folyton. Nélküle is könnyebb lenne.
Görcsösen kapaszkodom másokba, pedig el kéne már fogadnom, hogy túlságosan antiszoc vagyok.
Erős akarok lenni.
Csak egyszer és utoljára.

Vége?

Furcsa volt ez az év. Na meg az előző is.

Igazából töményen szar, néhány ritka pillanat kivételével.
De térjünk is rá a lényegre.

Egyik nap apám megemlített egy a közel múltban történt tragikus eseményt. Két fiatal csaj együtt lett öngyilkos. A neten ismerkedtek meg, és megtervezték majd végrehajtották. Apám persze kiakadt. Én kevésbé. Meg tudom érteni őket.
Ő persze be volt pánikolva, és megígértette velem hogy figyeljek az öcsémre... mert a net, meg nehogy csináljon valamit. Persze ez szép gondolat, és jogos.. de.
De ebből is látszik, hogy mennyire nem ismernek.

Dühös lettem és csalódott. Mindig csak mondtam hogy mit szeretnék. De nem vettek komolyan. Nem érdekelte őket.
És ezt az énemet nem is ismerik.
Persze egyből vad gondolataim lettek. Milyen jó lenne meglepni őket, egy igazán vad húzással. De persze annak tökéletesen kell sikerülnie, mert utána rosszabb lenne.

Visszatérve erre az évre.
Mindenhol a befejezést, a lezárást látom.
A számomra fontos dolgok nagy részének vége szakad. Van ami még pengeélen táncol, de az is inkább az árnyékos oldal felé dől.

Az emberek nem változnak. És még én mondtam egy régi barátnőmre, hogy semmit sem változott, pont olyan, mint amikor még jóban voltunk. De hát én sem változtam meg.
Még mindig ugyanaz a cél, csak közben jönnek, mennek a szereplők.

Várom a hónap végét.