Ma Valentin nap van. Boldog Valentin napot mindenkinek, aki megtartja.
Na de ugorjunk tovább..
megint nem lesz egy vidám bejegyzés :( Pedig annyira unom már, hogy a nyomorommal terhelem a világhálót.
De nem megy..
Először is egy idézet:
"Egyedül. Igen, ez a kulcsszó, nincs is még ilyen szörnyű szó. A gyilkosság meg sem közelíti; a pokol pedig csak szegényes szinonimája..."
Egész eddigi életemben küzdöttem a magány ellen. Mindig arra törekedtem, hogy legyenek körülöttem emberek. Az sem érdekelt hogy egy hazugságban élek, csak ne legyek egyedül.
Mert még a hazug, időleges "barát" is jobb, mint a semmi.
De aztán megváltoztak a dolgok. Belül mindig is éreztem, hogy ez nem helyes.. ez így nem jó. De csak most érkezett el az a pillanat, mikor kimondhatom:
Elég! Nincs nekem ehez kedvem..
Mehetnek a fenébe. Egyedül is sokkal jobb, mint ezekkel.
Magamnak nem kell hazudni, nem kell megjátszanom semmit se.
Nem segít se kérés, se könyörgés.. nincs már miért reménykedni!
Ők csak visszahúznak.. Mindenki, aki körülvesz..
Egyedül erős vagyok, nem kell féltenem senkit. Csak magammal kell törődnöm ezentúl.. Így lesz a legjobb.
Marad tehát az álca.. a jól bevált módszer.
Egyszer talán kiléphetek az árnyékból.. vagy én magam vagyok az árnyék? Egy elképzelt élet, gyenge kis árnyéka...?
